Ebből a szempontból nincs. Itt újra az említett, a politikain keresztbefutó analitikus-nem analitikus törésvonalra utalnék, és tudom, hogy mások által feltételezett »networkön« belül is milyen megvetéssel nyilatkoznak többen arról, amit Hellerék csináltak. Amikor egyszer meghívtam Vajdát Piliscsabára előadni, hatalmas ellenszél támadt azok körében, akik a metrizálható filozófia oldalán állnak. A politikai törésvonal magasabb szinten van, a szakmai viszont nagyon éles és megosztó. Tehát imigyen nincs Heller-network, ám a politikai kultúra szintjén mégis összezárnak. Ez ugyanaz a jelenség, amit a filmes vagy a színházi szakmában láthatunk, és az egész magyar kultúrára jellemző, mert nem sikerült alternatív struktúrákat létrehoznunk. Az íróknál ez valamelyest sikerült, úgy, hogy kettévált az Írószövetség, és létrejött a Szépírók Társasága. Azt tehát el lehetett volna érni, hogy nyitottabb legyen a filozófusszakma, de akkor meg az írókéhoz hasonló megosztottság jött volna létre. Nem biztos, hogy ez annyira jó lett volna. Annak, hogy ez nem jött létre, az oka az, hogy a rendszerváltás előtt a filozófia teljes ideológiai ellenőrzés alatt állt és nem éltek benne olyan csírák, mint az íróknál, ahol ott voltak a például a népiek és a konzervatívok is. A filozófia a színházhoz és a filmhez hasonlóan szigorúan ellenőrzött terület volt – előbbi ideológiai, utóbbi kettő propagandisztikus okokból. Tehát a jelenlegi monolit struktúra a Kádár-éra öröksége. Az MTA Filozófia Intézetének vezetése körüli vita is a kommunizmus alatt kialakult polaritások visszfénye. Ezen nincs mit csodálkozni. Tetszik, nem tetszik, az a korszak oly erősen meghatározta az egyéni és közösségi világot, hogy annak szerkezetei ma is látszanak.
Olyan értelemben sincs Heller-network, hogy ők csak a hozzájuk gondolkodásban közel állók egyetemi előmenetelét segítenék elő, a többiekét pedig akadályoznák?
Dehogynem, ez teljes mértékben működik. Mégis voltak és vannak méltányos felfogásúak. Például én nem tartoztam ehhez a körhöz, de mégis azt kell mondjam, hogy előmenetelemet, egyetemi tanárságomat nem lehetetlenítették el, volt főnököm elfogulatlanul támogatta. A Lukács-körnek ezért inkább általános szintű, de nem kizárólagos a befolyása.”