A választások befagyasztják a menedzserpiacot

Hogy látja, hogyan hatottak a 2010-es politikai változások a munkaerőpiacra? 
Először is fontos elmondani, hogy a P&Bert fejvadász cég, így a munkaerőpiac felső és középső szegmensére van elsősorban rálátásunk. A hozzánk beérkező megrendelések és önéletrajzok kitűnő lakmuszpapírjai a fő folyamatoknak. A tavaszi választások előtt egyfajta menekülés volt érzékelhető: nem a klasszikus köztisztviselők, hanem a politikai holdudvar szereplői igyekeztek új munkát találni maguknak.

Ez megszokott jelenség? Egyáltalán, egy kormányváltás mekkora mozgást eredményez ezen a piacon?
Kifejezetten erős hatással van rá: a piacot minden választás befagyasztja. Lelassulnak a keresési, kiválasztási folyamatok, kivárnak a szereplők. 15 évnyi tapasztalattal a hátunk mögött azt látjuk, hogy ez a jelenség egyre erőteljesebb. 2002-ben gyakorlatilag teljesen leállt az ország, az idei év újdonsága pedig az volt, hogy nem csak a parlamenti, de az önkormányzati választások környékén is felfüggesztették a közép- és felsővezetői pozícióik betöltését a piac szereplői.

Melyik ágazatok a legérzékenyebbek a politikai változásokra?
Ha az üzleti szektor felső és középső részét (utóbbihoz soroljuk a középvezetőket és a jól fizetett specialistákat) tekintjük, akkor elsősorban az információtechnológia, illetve a szabályozás miatt érdekelt iparágak (például gyógyszer- és dohányipar). Ezekben különösen fontos a jó kapcsolat a kormányzattal, a cégek ennek megfelelően igyekeznek személyzeti politikájukban is alkalmazkodni egy-egy politikai fordulathoz. A tavalyi választásokat a piac előre lefutottnak vélte, így a lassú, de egyértelmű átrendeződés már 2010 előtt elkezdődött, a választásokat követően azonban megállt.

Látszik-e már a recesszió vége a munkaerőpiacon?
Mutatkoznak ugyan kedvező jelek, de még mindig erősen érezzük a válságot. Jól mutatja ezt, hogy minden nyáron van ugyan leállás a piacon, de idén ez a korábbi éveknél jóval nagyobb volt. Aztán augusztus végétől következett egy körülbelül egyhónapos felfutás, amikor elsősorban a közép- és nagyvállalatok jelentek meg igényekkel, aztán mintha megint elvágták volna. Ez a húzd meg-ereszd meg tipikus jellemzője a lassú kilábalásnak, ugyanezt éltük át 2003-ban, a nagy IT-visszaesés után. Lelassultak a keresések, mindenhol húzzák az időt a szereplők. Nagy kérdés az is, hogy a válságadók miatt mennyire állnak le az érintett vállalatok. 

A kormány viszont egymillió új munkahelyről beszél tíz év alatt. Látja ennek realitását?
Nem lehetetlen a feladat, de nagyon sok mindennek kell jól alakulnia ahhoz, hogy összejöjjön. Mivel a külföldi tőkebeáramlás lelassult, a kis- és középvállalkozásokat kell ösztönözni, ettől a szegmenstől várható a legnagyobb foglalkoztatottság-növekedés. Komoly tartalékok vannak a mezőgazdaság feltőkésítésében, a tartósan munkanélküliek jelentős része betanított munkás. Az egymillió új munkahelyhez változtatni kell a közmunka szabályain is, hogy a közmunkásokat később vissza lehessen vezetni a valós munkaerőpiacra. Rendkívül nehéz a visszatérés szülés után is, ezen a job sharing (munkakör megosztás) elterjedése segíthet, amit a kormány is ösztönöz a részmunkaidős foglalkoztatás TB-járulékának 27-ről 20 százalékra csökkentésével. Ez nem  feltétlenül eredményez ugyan új munkahelyeket, de az átstrukturálás jelentősen javítja a harmincas, negyvenes nők lehetőségeit. 

Mi a helyzet a közszférával, mit hozott itt a kormányváltás? Mi a véleménye az új kormány által szervezett közszolgálati karrierexpóról, a Regenerációról?
Nem sikerült alapvetően megoldani az új struktúra hatékony működését, így a teljesítmény alapú karrierutakra is várni kell még. A karrierexpó ötlete nem rossz, de nem látom a továbbélését. 

A kormányzat egyik fő munkaerő-piaci eszköze a szabályozás. Milyen változtatásokra van szükség e téren?
Nagyon sok baj van a munka törvénykönyvével. Nagyon túlszabályozott: míg sok olyan dolgot is szabályoz, ami egyszerű polgári jogviszony, addig az például nincs definiálva, mi az a munkaadó, mi az a munkavállaló. A jelenlegi szabályozást elsősorban a munkaadók érdekében kellene megváltoztatni.

Tehát túl munkavállaló-barát a munka törvénye?
Inkább csak elavult, ami a munkaadókat sújtja jobban. Nem barátja senkinek. Ha munkahelyet akarunk teremteni, akkor mindenképpen újra kell írni.

Hogy látja a fiatalok karrierlehetőségeit? Mennyire jellemző a külföldre vándorlás?
A válság egyik logikus következménye, hogy magyarországi vagy romániai fiatalok külföldre indultak, miközben a kint elbocsátottak jöttek volna haza. Ismerek olyan főiskolai osztályt, ahol a 23-ból 15-en külföldön dolgoznak. Amerika újra nagyon vonzó, az erdélyi magyarok sem állnak meg Magyarországon, hanem mennek tovább nyugatra vagy a tengeren túlra. A közvélekedéssel ellentétben a magyar munkaerő jónak számít: van tudása és hajlandó is dolgozni. Ezért van is rá kereslet, mi is 20-25 külföldi pozícióra keresünk embert. 

A kormányzatnak mekkora ráhatása van arra, hogy hazatérnek-e majd a külföldön munkát vállaló fiatalok?
Viszonylag kis eszközökkel fent lehet tartani a lehetőségét, hogy valaki hazajöjjön. Ott van Szlovákia példája: aki elmegy külföldre dolgozni, az regisztrálhatja magát, folyamatosan kap információkat, hírlevelet. Itthon is ezt kéne, legyen egy helpdesk, ha valami baj van. Azt érezzék a külföldön dolgozó fiataljaink, hogy a magyar állam visszavárja őket – most sajnos az a jellemző hozzáállás, hogy aki elmegy, az disszidált.

A P&Bert egyik kiemelt területe az IT szektor. Milyen helyzetben van a hazai informatikai ipar?
Az információbiztonsággal (pl. etikus hack) foglalkozó cégek felfutottak, máshol azokban inkább a lassú sorvadás a jellemző. Különösen a magyar kkv-k állnak rosszul, mivel nyár óta állnak a kifizetések, amiben jelentős szerepe van a kormányváltásnak is.