„Tisztázzuk: a médiatörvény alapján természetesen nem lehet cenzúrázni semmit. Cenzor az, aki előzetesen ellenőrzi a tartalmat, majd engedélyezi, vagy megtagadja a megjelenést. Esetleg utólag bevonja a tartalmat. Ilyen itthon nincs. Jogbizonytalanság, az van. Rossz törvény, az is, meg annak nevetséges alkalmazása, a szerkesztői szabadságba való totálisan abszurd belekontárkodás szintén, lásd még: Médiahatóság esete az RTL-híradóban bemutatott véres széklábbal.
Ezért kell tehát valódi jogszabállyá formálni ezt a törvényt, nem az egyébként hiteltelen és tájékozatlan európai tótumfaktumok miatt. Mert nem jó. Azaz: jelen állapotában nem törvény - már ami a tartalmi szabályozást illeti. Lehetetlen hozzá igazodni. Írjál úgy, hogy semmilyen kisebbséget vagy többséget nem sértesz meg, burkoltan sem. Kösz.
Ez a cikkem például bizonyára sérti a parlamenti kétharmadot, amely megszavazta a jogszabályt. Ők többség is, kisebbség is. Ahogy mindenki, egyébként. Tudom persze, hogy a gumipasszusok célja az volt: ne lehessen olyanokat írni, hogy »minden keresztény köcsög, ki kellene nyírni az összeset«, vagy »a szcientológusok mind kóklerek«. Egyrészt: lehessen ilyet írni. A sértett pedig fordulhasson bírósághoz. Eddig is fordulhatott egyébként. Semmi szükség rá, hogy ha nincs sértett, az állam Médiatanácsa fogadatlan prókátorként tegyen rendet. A liberális és MSZP-s okosok (Konrád György, Gréczy Zsolt) viszont most ne hőbörögjenek: akik sírtak, hogy micsoda szélsőséges hangok vannak itten, és gyűlöletbeszéd-törvényt követeltek, azoknak semmi joguk most a véleménynyilvánításért aggódni. Én hepciáskodhatom: elutasítottam a holokauszt-tagadóst is, meg a kibővítését is. Ők követelték a véleményszabadság korlátozását. A médiatörvény mögött álló logika ugyanaz az egyébként eurokonformnak nevezett píszí agymenés, csak épp továbbfejlesztve: ne csak a holokauszt-túlélőket és a kommunizmus áldozatait ne lehessen sérteni, hanem senkit sem. Mert a sértegetés csúnya dolog.”