„Megdöbbenve olvastam az ÉS múlt heti számában Seres László, az ismert és elismert libertáriánus újságíró cikkét a multikulturalizmus haláláról. (A nagy multikulti-svindli, 2010/45., nov. 12.) A szerző elismeréssel szól Thilo Sarrazin Németország leépíti magát című hírhedt könyvéről, amelynek szerinte óriási és pozitív hozadéka az, hogy »végre megjelent (sőt, a Geert Wildersszel baráti viszonyt ápoló Die Frei heit párt létrejöttével egyszer akár politikai erővé is válhat) a liberális iszlámkritika«.
Nos, mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy semmilyen valláskritika nem lehet liberális, hiszen a kettő nem találkozik; a szabadelvűség az egyéni szabadságjogokról, azok védelméről szól, az egyistenhitű vallások pedig a hitelveken túl a közösségi kultúra és viselkedés normáiról rendelkeznek. Ahogy nincs liberális keresztény-kritika vagy ugyancsak szabadelvű judaizmus-kritika, ugyanúgy nem lehet liberális iszlám-kritika sem. De erre természetesen nincs is szükség.
Geert Wilders holland szélsőjobboldali politikus radikális pártját (PVV), amely az iszlám elleni gyűlöletet szítja, és a muzulmánok kiűzését tűzte zászlajára, pozitív példaként említeni szabadelvű-libertáriánus szempontból merő képtelenség. Érdemes felfigyelni arra az interjúra, ami ugyancsak az ÉS múlt heti számában jelent meg. Paul Scheffer holland szociológus Geert Wilders pártját - helyesen - a hazai palettán megjelent Jobbikhoz hasonlítja. Nem is tehet mást, hiszen a kisebbségek kirekesztése, a más kultúrák és más vallások gyűlölete a fasizmus, nem pedig a liberalizmus jellemvonása.
Fontos kiegészíteni Seres László írását azzal is, hogy Németországban az intézmények szerencsére működnek. Sarrazint könyve megjelenése után alig egy héttel kizárták a német szövetségi jegybank igazgatótanácsából. Magára valamit is adó német intézmény ugyanis ordas eszméket képviselő és terjesztő emberekkel nem azonosulhat, és nem is azonosul. A komoly sajtó egyértelműen elhatárolta magát Sarrazintól. A Der Spiegel című, baloldali elfogultsággal egyáltalán nem vádolható hetilap Sarrazin fellépését például egyértelműen provokációnak tartja. A neves hetilap idei 36. számának címlapján ez áll: Vajon miért dől be ennyi német egy provokatőrnek? (Warum so viele Deutsche einem Provokateur verfallen?) Christian Wulff nemrég megválasztott német köztársasági elnök pedig egyértelműen leszögezte, hogy az iszlámot a német kultúra immár elidegeníthetetlen részének tekinti.”