Csak egyetlen gondolatkísérlet erejéig legyél nyitott a kormányoldal érvelésére: fordítsuk meg a dolgot! Mi történne, ha most nem módosítanánk az Alkotmányt? Az, hogy a válság okozói és haszonélvezői az ország arcába nevethetnének és egy olyan jogi érveléssel takarózva sétálhatnának el a százmilliókkal, amely jogi érveléssel és filozófiával kapcsolatban még maguk, a korabeli jogalkotók is elismerik: nem ezt akarták.
Szokták mondani, hogy a jog nem alkalmas minden emberi élethelyzet szabályozására. Ez igaz. De az is igaz, hogy éppen az ilyen közfigyelemre érdemes, a társadalom hétköznapi jogérzékével és az erkölcsi normákkal is ellentétes, a »kártételét« tekintve is rendhagyó jelentőségű ügyek kapcsán szoktak a jogalkotók a konkrét tapasztalatból következő, általános érvényű jogi válaszokat adni.
Ez a helyzet Magyarországon is, húsz évvel a rendszerváltás után. Ideje van a változtatásnak. Ami eddig folyt ebben az országban, az nem mehet tovább, és ennek jogi garanciáit is meg kell teremteni. Demokrataként borzalmas érzés, hogy mindezért az alkotmányos elkötelezettségemben kérdőjelezel meg, de egyrészt tudom, hogy ebben szerepe volt az indokoltnál talán kevésbé körültekintően megfogalmazott első reakcióimnak is, másrészt eltökéltté tesz a meggyőződés, hogy amit teszünk, az helyes és elkerülhetetlen.
Mostani szavainkat csak és kizárólag a ciklus tettei bizonyíthatják, vagy cáfolhatják majd – nem pedig a Fidesszel, vagy annak vezetőivel szembeni pártos ellenszenv, esetleg gyűlölet.
Magyarország elmúlt húsz évének legbotrányosabb időszaka után kikövetelt választási ígéretek teljesítéséről van szó. Nem többről, de nem is kevesebbről.
Változatlan tisztelettel,
Lázár János”