Szóval nem háríthatjátok az alkotmányra a kudarcot, hiszen nyilvánvaló, hogy Ti, a parlamenti kétharmados többség birtokosai, nem voltatok képesek az embereknek megfelelni, vagyis olyan törvényt hozni, amely jó választ ad egy, az embereket kétségkívül jogosan felháborító problémára, a közpénzek pazarlására.
Nem tudom, kedves frakcióvezető úr, hogy hódmezővásárhelyi gimnazistaként figyeltél-e már akkoriban az országgyűlési vitákra, én mindenesetre a vezető kormánypárt, az MDF képviselőjeként szemben ülve velük a parlamenti patkóban, jól emlékszem rá, hogy a 90-es évek elején talán a legnagyobb elismerést kiváltó beszédeiket épp az alkotmányosság tiszteletének, a jogállami törvényhozás mibenlétének precíz taglalásával és felmagasztalásával aratták pártod, a Fidesz akkori szónokai. Különösképpen jeleskedtek ebben Áder, Szájer és Orbán képviselő urak. Ajánlom figyelmedbe a parlamenti jegyzőkönyv vonatkozó lapjait. Tanulságos olvasmány lesz.
Azt mondod, változatlanul beterjesztitek a megsemmisített törvény szövegét, és ugyanakkor annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg ez a kudarc, módosítjátok az alkotmányt és az Alkotmánybíróságról szóló törvényt is, kiveszitek az Alkotmánybíróság kezéből a lehetőséget, hogy a jövőben felülvizsgálhassa az adókkal, járulékokkal, illetve általában a költségvetéssel összefüggő törvényeket. Arra hivatkozva, hogy ezekben a kérdésekben népszavazás sem írható ki, s ha a nép sem szólhat bele a törvényhozás menetébe, akkor ne legyen erre módja az Alkotmánybíróságnak sem. Mindennek az az áldásos következménye is meglesz számotokra, hogy a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos, éppen megszavazott törvényről sem kérhető már sem előzetes normakontroll, sem utólagos alkotmánybírósági felülvizsgálat. Valamint természetesen az MSZP által tervezett népszavazási kezdeményezésnek is befellegzik. E törvénymódosításokat ugyanis terveitek szerint két héten belül elfogadja a T. Ház, és a tilalom az Alkotmánybíróság előtt lévő, illetve folyamatban lévő eljárásokra is vonatkozni fog.