Kádár népe, Kádár ellenzéke

„Hétfőn ismét nyilvánvaló lett: Orbán Viktornak nincs ellenzéke a mai magyar Országgyűlésben, újfent bizonyossá vált, hogy ezekre a pártokra teljesen fölösleges szavazni, ami itt zajlik, az az elmúlt évtizedek legtehetségesebb Kádár-imitátorának heti levezető edzése egy önmaga paródiájává vált Országgyűlésben, ahol az ellenzéki padsorokban ülő rossz Hofi-epigonok játsszák el a pofozóbábu szerepét.

A Jobbik kétségkívül nehéz helyzetben van, lévén, hogy Orbán momentán pontosan azt teszi, amit a világ bármely szélsőjobboldali (vagy szélsőbaloldali) pártja tenne hasonló helyzetben: privatizátort vezet el bilincsben és állami felügyelet alá helyez.

Az LMP-nek tartózkodásra és Jávor Benedek haloványnak is csak nagy jóindulattal nevezhető reagálására futotta hétfőn, ez utóbbi minden kétséget eloszlatott az ügyben, hogy a Lehet Más a Politika nem volt, nincs és nem is lesz a kormánypárt méltó ellenfele.

A szocialisták úgy viselkedtek, ahogy szoktak - az LMP-nél is gyávábban és sunyibban simultak bele a Nemzeti Együttműködésbe, effektíve megszavazták a MAL einstandolását, Mesterházy Attilának szava nem volt sem az államosítás, sem a vezérigazgató őrizetbe vételének teátrális bejelentése miatt.

Gyurcsány Ferenc pedig, ha lehet, még pártját is alulmúlta: Orbán beszédének elhangzása után (!) támogatásáról biztosította a kormány "tisztességesnek" minősített erőfeszítéseit, majd néhány óra elteltével (vagy azért, mert valamelyik érettségizett támogatója felvilágosította, mit is jelentenek Orbán Viktor szavai, vagy azért, mert utánanézett, mi a helyzet a MOTIM zagytározójával) ugyanazok alapján az információk alapján "ócska haszonlesőknek" nevezte Orbánékat - sosem tudjuk meg, hogyan lehetett ez az ember közel fél évtizeden át Magyarország miniszterelnöke.

Ennyit azokról a pártokról, amelyek az Orbán-kormány demokratikus ellenpólusaként próbálták magukat feltüntetni az elmúlt hónapokban. Ehelyett csak bátor kussolás és összevissza hadoválás van, pedig ami hétfőn történt, arra nincs más magyarázat, mint a jelcini őskáoszt felváltó putyini állammodell bevezetésére irányuló, egyre feltűnőbb kormányzati törekvés, amivel az ellenzéknek, hogy is mondjuk, lenne dolga bőven.”