„Ha az talán túlzás is, hogy a választási kampány az előző választás másnapján kezdődik, a politikai küzdelem valóban egy pillanatra sem áll meg, legfeljebb a formái, az eszközei és a szereplői változnak. Most az építkezés időszaka jön, amelyhez azonban a korlátozott erőforrások miatt a politikában is hozzátartozik a rombolás, méghozzá egészen változatos megoldásokkal.
A legkomolyabb feszültségekre és a nyilvánosság számára legjobban átlátható helyzetre egyértelműen a szocialistáknál számítok, ahol a Gyurcsány-kérdés kard ki kard szituációt is eredményezhet. A volt kormányfő láthatóan nem akarja megvárni, amíg az új vezetés berendezkedik, talpra áll, hiszen számára minden nap, amit Mesterházy Attila az elnöki székben tölt, távolodást jelent politikai céljaitól. Ha az MSZP katasztrofális, akár a tavaszinál is nagyobb vereséget szenved az önkormányzati választáson, Gyurcsány azonnali kihívást is intézhet, ezzel most már nem kockáztatva egyetlen szocialista pozíciót sem. A küzdelem Mesterházynak sem jöhet rosszul, már ha sikerrel vívja meg, hiszen ebben az esetben a volt kormányfőnek nem sok választása marad, ha politizálni szeretne: útja egy új politikai alakulat létrehozását valószínűsítené, s ezzel alapvetően változnának meg az MSZP politizálásának feltételei. Nekem úgy tűnik, hogy a már tavasszal várt szocialista palotaforradalom nem marad el, s akár már idén meglepő eseményeket hozhat, míg a többieknél a belső vitákban inkább a lassú mérgek hatnak.”