Kik állhatnak rajthoz?

„A Fidesz újabb rekordot ért el: a jelentősen csökkentett önkormányzati létszám mellett is (a korábbi 29 ezerről 20 és fél ezerre olvadt az összes megpályázható pozíció száma) minden idők legtöbb jelöltjét állítja csatasorba, több mint 8 ezret. A 3177 polgármesteri állás közül 1140 esetében van fideszes pályázó; nem néztem végig az összes korábbi választást, de emlékeim szerint erre még soha nem volt példa. Nem kétséges, hogy október 3-án este soha nem látott egyértelmű eredmény születhet: az összes megyei közgyűlésben, a megyei jogú városokban, valamint a fővárosi kerületek és a tízezernél nagyobb lélekszámú városok többségében is a Fidesz kerülhet hatalmi pozícióba. Voltak már egyértelmű eredményt hozó önkormányzati választások Magyarországon (2002-ben az MSZP, 2006-ban a Fidesz tarolt), de ilyen egyszínűségre, mint ami most várható, még nem került sor.

Az MSZP bizonyította, hogy a szervezetsége még nem roppant meg, számomra meglepően könnyen teljesítették a jelöltállítást. Közel 200 polgármester-jelöltjük, minden fontosabb helyen, valamint 19 megyei listájuk biztosíthatja, hogy az önkormányzatokban továbbra is jelen legyen a szocialista párt. (...) A Jobbik közel került az MSZP-hez, de azért a számok azt mutatják, hogy a politikailag fontos helyeken még jelentős lemaradásban van a radikális párt. (...) Nagy hajrával megmenekült a komoly visszhangot kiváltó kudarctól az LMP, ha nem került túl sok rontott vagy problémás ajánlás a benyújtottak közé, akkor Jávor Benedek neve szerepelhet a főpolgármesteri szavazólapon. A hatalmas energiákat igénylő, presztízs szempontból fontos gyűjtés mellett azonban meglepően foghíjas az indulók listája.

Jelenleg mindössze 12 budapesti kerületben mutat indulót a választási honlap, a megyei jogú városok többségében sem lesz ott az LMP (a 23-ból 21-ben egyelőre nincs polgármester-jelöltjük!), ráadásul mindössze négy megyei közgyűlési listájukra lehet szavazni (Baranya, Bács, Borsod, Hajdú). Többen megfeddtek, hogy nem korrekt a korábbi választásokkal történő összehasonlítás: ami az erőfeszítések szempontjából igaz is, viszont az esélyek és a politikai siker szempontjából talán nem annyira. A korábbi választások esetében nem emlékszem olyan parlamenti pártra, amely az önkormányzati választáson mindössze négy megyei közgyűlési listával rendelkezett volna. Összességében a jelöltállítás leginkább az LMP-t küldte padlóra; ha az volt a Fidesz célja (ebben egyáltalán nem vagyok biztos) a feltételeket szigorító törvénymódosítással, hogy csak az MSZP és a Jobbik legyen az ellenfele, akkor kétségtelenül jól kalkulált.”