Végre!

„Elhihetjük, hogy az »átmenet két zavaros évtizede« tényleg lezárul. Mert valóban itt volt-van a nyakunkon ez a nem cigány, de nem is túl magyar élősködő lobbi. Ez a társaság a néhai SZDSZ egyes vezéralakjaiból, Haraszti Miklóstól Hell Istvánig áljogvédők egész sorából és a radikális amerikai polgárjogi csoport, a Fekete Párducok mintájára szervezett magyar roma deszantosokból, azaz a Barna Párducokból áll. Utóbbiak közül a felforgatásban, etnikai feszültség szításában és uszításban aranyérmes Horváth Aladár, Mohácsi Viktória és Krasznai József érdemel külön említést.

Ezek az alakok szívós munkával elérték, hogy a cigányság nem igazán törvénytisztelő, de legalább a hatalommal és az adófizető többséggel szemben még úgy-ahogy tisztelettudó lumpenrétege felbátorodjon és felrúgja a sok évszázados status quót. A folyamat első része volt az Antall–Boross-kormányok alatt folytatott nyílt demoralizálás és a folyamatos nemzetközi hisztériakeltés a maroknyi infantilis vagy éppen küldött bőrfejű menetelgetésének az okán. Aztán a Horn–Kuncze-érában jött az állam szétverése, azaz a cigányok által elkövetett fosztogatások legalizálása a megélhetési bűnözés aljas terminológiájának bevezetésével, a törvények felpuhításával és a rendőrség megfélemlítésével. Ezzel párhuzamosan igyekeztek felkelteni a bűntudatot „az érzéketlen, antiszolidáris” többségben. A romaügyet a polgári kormány 1998-as hatalomra jutásával az ellenzéki hadjárat szolgálatába állították. Világszerte egymást érték a magyarokat intoleráns, félfasiszta elnyomóként bemutató nyilatkozatok és újságcikkek.”