- Ma már a Magyar Nemzeti Gárdáról van szó, az egyesülési és a gyülekezési szabadság jogával élve, az erre vonatkozó jogszabályok keretein belül létrehozott új szervezetről, amelynek ruhaviselete nem is emlékeztet a betiltott Magyar Gárda egyenruhájára. Olyan javaslatra számítottunk, ami ennek a többezres, bizonyítottan hasznos társadalmi célokat teljesítő, szolidaritásra épülő közösségnek a megmaradás valamilyen formáját kínálja. A miniszterelnöki merev elutasítás alapja az a jól hangzó, sokakat meggyőző, csak a konkrét esetben teljesen hamis érv: az állam senkinek nem adhatja át az erőszak alkalmazásának monopóliumát, ezért nem járul ahhoz hozzá, hogy »kimasírozzunk a civilizációból.« A Magyar Gárdát ugyanakkor - többek között - éppen az a megkérdőjelezhetetlen körülmény hívta életre, hogy az ország egyes régióiban a közbiztonság olyan mértékben omlott össze, ami civilizált társadalomban elfogadhatatlan. A másik gyakran ismételt állítás szerint nem lehet megtűrni félkatonai szervezetek működését. Szerintem semmiképpen nem minősíthető paramilitárisnak egy olyan szervezet, amelynek működése során egyetlen erőszakos cselekedetet nem követett el, tagjai semmiféle fegyvernek minősíthető eszközzel nem rendelkeznek, tevékenységükben meghatározó a segítségnyújtás, így az árvízi védekezés, az újjáépítésben való részvétel, a karitatív tevékenység. A félkatonai szervezetté minősítéshez és így annak üldözéséhez az orbáni definíció szerint három feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: eskütétel, egyenruha, alakzatban vonulás. Nos, a cserkészek fogadalmat tesznek, egyenruhájuk van, és alkalmanként alakzatban vonulnak. Ezek szerint ők is osztozni fognak a Gárda sorsában?”