Metrót Ceglédig!

Magvas bölcsességeket osztott meg rendezvénye kezdetén Horváth Csaba a főként idős urakból és hölgyekből álló alig ötvenfős közönségével: rövid távolságokat gyalogosan célszerű megtenni, hiszen ez amellett, hogy környezetbarát, még az egészségünknek is jót tesz. Ahhoz, hogy a közösségi közlekedés felé haladjunk, az kell Horváth Csaba szerint, hogy az emberek belássák: fel kell áldozni az egyéni szempontokat a közösség javára, hiszen autózni azért rossz, mert nagy a károsanyag-kibocsátás. „A tömegközlekedés a rossz minőségű 20 éves Ikaruson történő közlekedés, a közösségi közlekedés viszont azt jelenti, hogy a jó minőségű klimatizált Combinón utazik az ember. A különbség a minőséget jelenti. Én az utóbbit választom, az valóban alternatívája az autós közlekedésnek” – így Horváth Csaba.

 

 

Horváth Csaba innovatív lenne a közlekedés területén: bevonná a Dunát a közösségi közlekedés rendszerébe. Megvannak azok a technológiai, formai és minőségi lehetőségek, melyek lehetővé teszik az egy-két perces kikötési időt, csak használni kell őket, mondta. Gyors hajójárattal észak-déli irányban egy jó egyórás autóutat tíz-tizenötpercesre is le lehet ezzel rövidíteni a szocialista jelölt szerint. Ezt bérbicikli-rendszerrel támogatná meg Horváth, hogy az emberek egészségesen tegyék meg azt a távot, amit amúgy autóval szoktak. „Ez nemcsak egészséges, de kellemes kikapcsolódás is.”

 

„A négyes metró minden problémájától függetlenül egy nagyon fontos eleme a közlekedési rendszernek, és nagyon szükséges lenne a második ütem elindítása.” Sőt, Horváth szerint az lenne a legjobb, ha még több metró épülne: a négyes metró elmehetne mondjuk Törökbálint felé, de az se lenne baj, ha mondjuk a hármas venné az irányt Káposztásmegyer irányába. A kötött pályás közlekedés megerősítése a lényeg, összegez Horváth Csaba, aki azért az úthálózat megerősítését is megígérte a potenciális szavazóinak, amin több buszsávot hozna létre. A megújított úthálózat nem is kapna akkora terhelést, mint most: a szocialisták jelöltje dugódíjat vezetne be. Ötletét azzal támasztotta alá, hogy ez Európában számos helyen is így van. 

 

 

„Ha valaki átmegy a Lánchíd alagútján, az biztos, hogy kevesebb percig fog élni. Hogy hány percig, azt nem tudom, de ott nagyon sok a szmog. Ezért változtatni kell a szemléletünkön: zónarendszereket kell kialakítani, mert az autók behajtásával gyakorlatilag károkozó gócpontok jönnek létre.” Ha teljesen díjmentessé tennénk a budapesti tömegközlekedést, 13 milliárd forint jutna Horváth számításai szerint a dugódíj bevételéből a közlekedés fejlesztésére. Ha azonban 25 százalékkal csökkentenénk a jelenlegi árakat, 40 milliárd forintunk lesz a közlekedésre: P+R-parkolókra vagy a buszállomány teljes cseréjére. Ez nem kis teljesítmény, ismeri el Horváth, aki szerint a díjcsökkentés és a zónarendszer bevezetésének legfontosabb célja az, hogy egy biztonságosabb és egészségesebb Budapest jelenjen meg. Hogy azonban ez hogyan fog történni, azt nem én mondom meg, és nem én találom ki, hanem Önök, így Horváth, aki megjegyzi: ő csak alternatívát tud kínálni. „Merjünk a változásokra szavazni és merjünk olyan újszerű gondolatokat megfogalmazni, melyek régi problémákat más megvilágításba helyeznek!” – zárta szavait a főpolgármester-jelölt.

 

 

Horváth Csabát a budapesti közlekedés miatt kisebb késéssel érkező Bihary Gábor követte, aki már 1994 óta fővárosi közgyűlési képviselő. Saját magáról elmondta: főleg uniós és nemzetközi kapcsolatok témákban jártas, nagyon sokat utazik ezért külföldre és alaposan kihasználja az ott kínálkozó lehetőségeket – értsünk ezalatt bármit is – és mindent megtesz azért, hogy az ott megszerzett információkat itthon is kamatoztatni tudja. Bihary szerint politikai ellenfeleik mindig azt róják fel pártjának, hogy volt rá nyolc évük, hogy megcsinálják azt, amit programjukban hirdetnek. (A közönség soraiból erre valaki bekiabált: „Nem nyolc év, hanem húsz!”) Csakhogy nagyon sok mindent megcsináltunk, mutat rá Bihary, ezt már az országgyűlési választások alatt is elmagyaráztuk. Bihary Gábor szerint Horváth Csaba programja az oly régóta óhajtott minőségi változás Budapest életében: a majálison belengetett ingyenes BKV pedig nagyon is vállalható ötlet, csak végig kell gondolni, hogyan legyen.

 

Az első felszólaló nagyon nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötte Horváth Csabát, és csodálja a szocialisták programját, mert felfedezte benne a logikai összefüggéseket. Az úr azért jött, hogy megfogja a programtervezetet és kivigye azt a város minden pontjára. „Azért harcoljunk és azon legyünk, hogy a közérthetőség nyelvén ezt a fővárost nyerjük meg magunknak! Legyünk mi a program szóvivői!” Őt egy idősebb hölgy követte, aki nagyon örült a találkozásnak, hiszen már tavaly is beszélt Horváth Csabával – annak azonban nem örült, hogy az akkor felvetett gondokat nem követte megoldás a városvezetés részéről. Csak úgy dőlnek belőle a problémák: meg kéne építeni az M0-ást, Csepelnek kéne egy elkerülő meg egy rendes főút, illetve túl sok a BKV-ellenőr a kerületben. Horváth Csaba stréber középiskolásokat megszégyenítő módon jegyzetelte a városlakók panaszait, időnként megértő bólogatásokkal megfűszerezve azokat.

 

 

„Akkor, amikor a BKV-nak ekkora az adóssága, ki a fene volt az, aki 48 ellenőrt tett a csepeli HÉV-re? Minek ennyit? Nem fértünk fel tőlük a szerelvényeken, amik nemcsak piszkosak, de még büdösek is!” De ez még semmi, a hölgy szerint nagyon nem jó, hogy külföldről hozunk be buszokat. „Nekem a Combino sem szimpatikus, szerintem az undorító egy valami! Van nekünk egy Ganz-MÁVAG-unk, egy Ikarusunk, miért nem rendelünk tőlük? Minek ez a Combino? Inkább végigsétálok a körúton!” – zárta szavait a végére kicsit felizgatva a néni, aki azt ajánlotta a városvezetőknek, hogy egész nap a Csepel felé közlekedő buszokon üljenek, hogy lássák, mivel közlekedik a nép. Őt egy szegedi néni követte, aki azt kérdezte Horváth Csabától, nem fél-e attól, hogy az Orbán-Schmitt-diktatúra Budapesten is megveti a lábát.

 

 

A közönség soraiból szinte mindenkit metrót követelt: volt, aki a Bosnyák térig vinné ki a négyest, volt, aki a kisföldalattit hosszabbítaná meg. Egy néni az isztambuli járdák állapotához hasonlította a budapestieket. Akadt, akik helyreigazították a szocialista jelöltet, hogy nem az autós, hanem a légi közlekedés a legszennyezőbb. „Az a zaj!” – tette hozzá. „Én az Orbán-hegyen lakom. Nem Viktor, csak Orbán” – mondta, nagy derültséget kiváltva a közönségből. Egy nyolcvanhét éves bácsi szemtelen biciklisekről beszélt: „Ezek átmennek a piroson, de nem csak egyszer, kétszer-háromszor is. Nekik is kötelezővé kellene tenni a KRESZ ismeretét, és több rendőr kéne az utcákra, hogy ellenőrizzék őket.” A bácsi megmondta véleményét a dunai hajózásról is: „Fölfelé lassú, de lefelé gyors. Szentendréig jó két óráig tartott az út hétvégén, de visszafelé csak háromnegyed óráig. Ezt kérem, vegyék figyelembe!” – adott tanácsot az úr, aki a kátyúkat is megszüntetné, mert miattuk van az, hogy az autóbuszok kirázzák az emberek belét.

 

Volt, aki azért érvelt a kerékpárutak fontossága miatt, mert tavasszal elütötte egy biciklis. Egyúttal javasolta, hogy Csongrád legyen a minta a főváros számára: az ugyanis egy rendes, szmogmentes hely tele fákkal és rendezett közterekkel. Volt, aki számon kérte a rendezvényen logikus módon jelen nem lévő Demszky Gábortól, amiért kampányfogásnak minősítette Horváth Csaba programjának elemeit: „Ez nagyon rosszul esik most nekem, még ha azonos platformon is vagyunk. Nem kellett volna.” (Kínai Kálmán kollégánk ezen a ponton akarta megkérdezni, mit szól Horváth Csaba azokhoz a kínai polgármesterekhez, akiket agyonlőnek, ha rossz munkát végeznek, de megunta a fórumot és elment sörözni.)

 

 

Többen megragadva a személyes találkozás alkalmát harcra és küzdelemre szólították fel a szocialista pártot. „Csaba! Nagyon örülök, hogy egymás között megbeszélhetjük itt az ügyeket, de most már ki kell mennünk az utcára aktivistának! Szorít az idő! Oda kell adnunk az embereknek a programot, oda kell mennünk minden egyes emberhez. De ez nagy harc lesz, de nem baj, harcolnunk kell az ellenzékkel. Az igazságért!” – adta meg az irányt egy néni. Horváth Csaba ekkor megelégelte a lakossági kérdéseket, és berekesztette a lakossági fórum kérdezős részét – a Mandinernek szerencsére még sikerült kérdeznie egy utolsót.

 

 

Mivel Bihary sok külföldi példával támogatta meg javaslatait, megkérdeztük, hogy mennyire reális Budapesten az a göteborgi példa, hogy a kedvezményes diákbérletet mindenki csak 25 év alatt kapja meg – ezzel megszűnne a matricával való ügyeskedés –, illetve hogy mit szól ahhoz, hogy költségoptimalizálás céljából a nyugdíjasok csak csúcsidőn kívül utazhassanak ingyen? Kérdéseinket az ugye főként idősekből álló közönség hangos felzúdulással és értetlenkedéssel fogadta, nagyon sokan fordultak hátra, hogy megnézzenek minket. Bihary Gábor erre azt válaszolta, ez nem olcsó. Miután megjegyeztük, hogy hosszútávon azért mégis jobban megérné a svéd rendszer, Bihary azzal zárta rövidre a dolgot, hogy Budapest nem külföldi példát akar átvenni, hanem sajátot akar létrehozni. Az általunk felvetett rendszer pedig szerinte nagyon sokba kerülne.