A hiányzó szolidaritás

„Lehetnénk bátrabbak! Mindaddig, ameddig csak válaszolgatunk ezekre a nevetséges aláírásokra, addig mindig a másik oldal fogja tematizálni a médiát, és mi állandóan védekezőállásba kényszerülünk. Pedig az akkora baromságokat, mint amiket a Népszava rendre írogat, hogy Kövér László, a mi Robesperre-ünk, hol fogja a nyaktilót felállítatni: a Kossuth téren, a Vértanúk terén?, könnyedén lehet kontrázni, hogy a jobboldal tiltakozik a »dicsőséges nagy francia forradalom« alakjának ilyetén vulgarizálásán, és eljuttatja a francia akadémia elnökének kezéhez ezt a frivol kegyeletsértést. Ilyen persze nem történik meg, a jobboldal csúnyán megosztott.

Itt, ha valakit eltávolítanak az állásából, nem szalad az RTL-től a TV2-re, onnan a Storyhoz vagy egy női adóra, vagy el a Népszabadsághoz, a Cosmopolitanhoz, a Nők Lapjához, a Pax tévéhez. Nem. Itt ha valakinek mennie kell, annak nagyon szűk a szakmai tere. Orbán Viktor mondott valamit, amit komolyan kellene venni. Szervezze meg magát a jobboldali média. Nem létezik, hogy a jobboldalt támogató vállalkozók ne tudnának összeadni annyi pénzt, amiből egy célzott médiaalapítványra ne futná: ösztöndíjakra, segélyekre, alkotói szabadságra vagy egy szerényebb nyaralásra.

A jobboldali média ezt a nyolc évet, sőt, ezt a húsz évet zokszó nélkül csinálta végig. Mindannyian megfizettük az árát: ki gyógyíthatatlan betegséggel, ki kiégéssel, ki alkohollal, ki szegénységgel, de vannak halottaink is. (...) Kormányváltás volt, száznyolc aláíró megkezdte hosszú menetelését. De ideje felismerni, hogy ennek útját csak az egységes, beágyazott jobboldali médiaértelmiség állíthatja meg. És ezt hozza most magával az idő.”