Biszku Béla védelmében

„És most már vannak olyan emberek is, akik úgy gondolják, hogy akik a történelmi időkben éltek vagy visszaéltek történelem adta hatalmukkal, akik egy embertelen rendszert szolgáltak meggyőződéssel vagy egyszerűen csak a korlátlan hatalom bizonyára részegítő mámorában, akik csak torznak bizonyult eszméket vagy hatalmi harcot láttak maguk körül, élő, szenvedő, kiszolgáltatott embereket, saját áldozataikat nem, azokat ma nem védi sem jog, sem erkölcs, sem jó ízlés, sem tisztesség. Szabad prédák, bármi megtehető velük. Lehet nekik hazudni, lépre lehet csalni őket, ki lehet használni emberi gyengéiket, semmibe lehet venni az akaratukat, meg lehet őket fosztani a szabad döntés, az önmagukkal való rendelkezés jogától, nyilvánosan meg lehet hurcolni, pellengérre lehet állítani őket. És mindezt nyilvánosan is be lehet ismerni, sőt, büszkének lehet rá lenni, és babérokat lehet szerezni vele.

Hogy ne beszéljünk rébuszokban: az, amit a Mandiner két »újságírója« Biszku Bélával csinált, tűrhetetlen, felháborító, megvetendő, elítélendő. Ennek a két embernek, akik újságírónak tartják magukat, nem megdicsőülnie kellene ma, hanem súlyosan szégyenkeznie és elbujdosnia. Mert rettenetes tévedésben vannak. Ugyanis senki sem szabad préda. Az egykori diktatúra legsötétebb fenntartója sem. A történész azt kutathat ki róla, amit akar, a dokumentátor olyan tanúvallomásokat gyűjthet ellene, amilyeneket akar, a kortárs vagy az utód olyan véleményt fogalmazhat meg róla, amilyet akar, az új törvényhozó hatalom 1990-ben olyan törvényeket hozhatott volna ellene, amilyeneket akar (legfeljebb véres rendszerváltásunk lett volna, de hát az Igazság bizonyára sokak szerint megér némi embervért), de őt akarata ellenére, csapdába csalva nem lehet megszólalásra bírni.

Biszku Bélának is vannak emberi jogai. Egy jogállamban ezt még mandineres újságíróknak is tiszteletben kell tartaniuk. És vannak erkölcsi szabályok, például az, hogy csalárd módon senkinek sem férkőzünk a bizalmába, senkiből sem szedünk ki vallomást, és főként nem lobogtatjuk nyilvánosan azt, amihez a másik ember jóhiszeműségével visszaélve jutottunk hozzá.”