„Isten egy orbitális szemétláda, ha ő a felelős azért a temérdek szenvedésért, amit történelemnek neveznek. Ha ő a történelem ura, akkor a megítélésének valahol Sztálin és Hitler szorzata körül kellene lennie, mert lehet ugyan, hogy neki kifürkészhetetlen útjai és nagy tervei vannak, de ilyenje volt mindkét diktátornak, és az összes többinek. Hadvezérnek ettől még lehettek jók, csak embernek voltak rongyok. Tehát Isten istennek még csak-csak elmegy, de embernek undorító, és ez a probléma a kereszténységet speciel a többinél is mélyebben érinti. Mert még ha Isten ilyen gonosz is, miért nem hat oda Jézus, hogy moderálja magát?
Másodszor ezt a történelemkormányzó Úristent pont egy olyan szövegben sikerült bemutatni, amelyben azon kesergünk a nemzet nevében, hogy a történelem igazságtalanul és gonoszul el lett baszva, ettől meg vagyunk sértve még mindig, és rohadjon meg mindenki, aki ezt csinálta. A preambulum szerint ez az átok nemcsak Clemenceaunak és Wilsonnak szól, hanem magának az Atyának is. El-kúr-tad! - ezt ordítja az Országgyűlés a Történelem Urának.
Hát ez azért bizarr, ugyehogy. Először elénekeljük, hogy Isten, áldd meg a magyart, aztán megírjuk neki, hogy bassza meg a fűnyíróját, rossz volt velünk.”