„Sommás álláspontomra - idiotizmus - kettős állampolgárság ügyben kaptam hideget és meleget, így aligha hagyhatom magyarázat nélkül. Álláspontom szerint a kettős állampolgárság történetileg hamis, politikailag hibás, kulturálisan avitt. Ráadásul az egészhez le kell számolnunk a »Trianon hazugsággal«. (...)
A Trianonban elfogadott béke nem igazságtalan diktátum volt, hogy egy elveszített háborút lezáró jogi aktus, amiben politikai döntést hoztak a győztes felek arról, hogy a háború után milyen politikai feltételek mellett óhajtják újrateremteni Európát. A döntést hozó magas felek hibás politikai döntést hoztak - nem csupán ezzel, hanem sok mással kapcsolatban is -, részben ennek lett következménye a II. világháború. Ugyanakkor az ország, amit »történelmi Magyarországnak« szoktak nevezni, nem vagy csak igen rövid ideig létezett, közvetlenül a békekötés előtt, a vesztes háború után. Előtte a Monarchia, más határokkal és politikai berendezkedéssel, még előtte pedig különböző alakulatok, mint a hódoltság korának határai vagy a lengyel-magyar perszonálunió. A Trianont történelmi tragédiának nevező hagyomány a vesztes háború revizionista logikájának szüleménye; a magyar történelemnek vannak szép lapjai és vannak kevésbé azok, Trianon, ha valami, akkor egy kevésbé szép történeti esemény politikai, közjogi következménye, olyan, mint Rákóczi száműzetése, Kossuth emigrációba kényszerítése vagy a szabadságharc vezetőinek aradi kivégzése. A magyar kulturális közösség sokat változott az évszázadok során, ehhez Trianon és sok más politikai formáció hozzátett és elvett, alakított, ahogyan a kultúra és a politika összefügg az évszázadok során. A tragédia megnevezés hibás jelkép, épp olyan, mintha az angolok politikai krédójukat a gyarmatbirodalom széthullásából, a spanyolok Portugália »elveszítéséből«, a franciák és az oroszok Lousiana és Alaszka »igazságtalan alkujából« vezetnék le. Azt már ide se hozom, hogy lehet - amint az egyes népcsoportoknál ma is szokás - a klitorisz kivágását is hagyományelvű rítusnak tekinteni, amihez való ragaszkodás növeli a nemzet/törzs egységét. Abszurd, ugye? (...)
Kulturálisan avitt, mert a késő modernitás korában a nyugati világban a kulturális azonosság réges-rég nem etnikai/nemzeti, hanem ennél jóval komplexebb módon jelölődik ki: egyszerre vagyunk tagjai a hagyomány, a magas- és tömegkultúra, a lokalitás, a munka, a fogyasztás különböző közösségeinek, ez teremti meg identitásunkat, sőt többes kötődésünket; az etnikai gyökerű, a herderi romantika kulturális örökségét a porosz nemzetállam hatalmi apparátusával alátámasztó tizenkilencedik századi történeti hagyomány mai felélesztése nem csupán avitt, de nevetségessé is tesz minket Európában. A nacionalizmus olyan métely, melytől a modern Európa konzervatív szárnya is irtózik. Az unió - sokszintű politikai és kulturális közösség, erős politikai nemzet és rétegezett, sokféle kulturális hagyomány - a késő modernitásra adott helyes válasz, az etnikai alapú állampolgársági vita hibás gondolat, ráadásul kirekesztő és kulturális zsákutcába vezető; tudom, hogy rossz kimondani, de e hagyomány egyik következménye a Holocaust (...)”