Magyar Péter úr és EP-listás társai, most tessenek megkapaszkodni: az Európai Parlament független-objektív számadatai következnek!

2024. április 21. 05:53

„Tóniék” belenyúltak volna az Európai Parlament megbízásából készített felmérésbe? Aligha.

2024. április 21. 05:53
null
Francesca Rivafinoli
Francesca Rivafinoli

(Nyitókép:ATTILA KISBENEDEK / AFP )

A beszélő személye nem is annyira lényeg, hanem inkább maga a jelenség. Hogy ettől nem bírunk szabadulni.

[Brüsszelből való] hazatérésünkkor egyre nyilvánvalóbbá vált számomra az, (…) hogy mennyire nagy a szakadék a társadalomban, és különösen mennyire nagy a szakadék Nyugat-Európa és Magyarország között, és egyre inkább leszakadunk még a saját régiónktól is” –

mondja bemutatkozó videójában a TISZA Párt egyik legmagasabbra sorolt jelöltje.

Fura ez.

Bármit gondoljon is az ember egy politikai erőről és különösen annak vezetőjéről, a vérfrissítés mégiscsak klassz dolog, így hát hatalmába keríthet minket az őszinte kíváncsiság. Jön egy sor tanult, világlátott értelmiségi, és kap pár percet, hogy megkötések nélkül kifejtse önálló gondolatait Európáról – ez azért elég kényelmes ziccer, élhet hát a remény, hogy kap is valamit a néző.

Erre érkezik egy (nem bántásiból, de) dobrevi lamentálásra hajazó sablonszöveg a bezzegnyugatról és a mögötte kullogó, ám egyre reménytelenebbül lemaradó és tán már Romániának is csupán a távolodó hátát bámuló Magyarországról.

Nyilván szubjektív, de bevallom: Nyugatról hazaköltözött és oda rendszeresen visszajáró, emellett Európa eldugottabb, turisták által nemigen látogatott vidékein immár évtizedek óta mászkáló polgárként engem az elmúlt 6-8 évben a lemaradottság és a szégyen érzése egyszer sem a brüsszeli metróban vagy valamely belső-portugál kistelepülésen kerített hatalmába, hanem például némelyik borsodi faluban, ahol restelkedve kellett megállapítanom, hogy a porták rendezettebbek és muskátlisabbak, mint a mi budai elitkörnyékünkön. Hogy lám,

kevés pénzből mit ki lehet hozni, ha nem a csodavárás és a másikra mutogatás megy, hanem nekilát a család kapálni.

Tény, hogy az egy főre jutó GDP-t tekintve Észak-Magyarország és az Észak-Alföld (néhány román és lengyel térséggel együtt) a legszegényebb uniós régiók közé tartozik, ez azonban nem mostanában alakult így – 2010-ben a leggyengébb belga régió egy főre jutó GDP-je 3,6-szorosa volt az észak-magyarországinak, 2022-ben két és félszerese. A különbség továbbra is vitathatatlanul impozáns; növekvő leszakadást azonban aligha mutatnak a számok.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a brüsszeli régióban 38 százalék, ezzel EU-szerte az egyik legmagasabb; Észak-Magyarországra 25, Budapestre 13,8 százalékot ír az Eurostat.

Ez már önmagában elárul egyet s mást a társadalmi egyenlőtlenség egyes térségeken belüli mértékéről – de nézzünk néhány ennél is frissebb adatot.

A most közzétett legújabb, február–márciusi uniós „Eurobarométerfelmérésből egyebek mellett kiderül:

az elmúlt egy évben a magyarok 81 százalékának soha vagy szinte soha nem okozott gondot, hogy a hó végén befizesse a számláit; az uniós átlag 63 százalék (a belga arány ennél kicsit rosszabb).

A magyarok így egy hajszállal csúsztak le a dobogóról a dánok, a svédek és a hollandok mögött. Az agyonirigyelt románok a maguk 41 százalékával a bolgárokkal vannak egy szinten, de még így is előzik a portugálokat és pláne a görögöket, akiknek mindössze egyötöde nem számolt be nehézségekről a számlák rendezése terén.

Azt akarom ezzel mondani, hogy jobban élünk, mint a luxemburgiak és az osztrákok? Természetesen semmi esetre sem; de hogy a számok némileg árnyalják a közkedvelt fekete-fehér képet, az talán belátható.

Belgiumban 11 százalék nyilatkozta azt, hogy a legtöbbször probléma számára a csekkek összegének kinyögése, Magyarországon 3 százalék.

„Tóniék” belenyúltak volna az Európai Parlament megbízásából készített felmérésbe? Aligha.

De volt egy olyan kérdés is, hogy miként alakult a megkérdezettek életszínvonala a válságokkal teli elmúlt öt évben.

A magyaroknak 37 százaléka állította, hogy sajnos csökkent – ez nyolc százalékponttal kedvezőbb az uniós átlagnál.

A belgák fele, a franciák bő kétharmada számolt be életszínvonal-romlásról; ami megint csak nem jelenti azt, hogy felülmúlhatatlanul látványos lenne a kiegyenlítődés az országaink között (különösen, mivel a magyar megkérdezettek csupán 3 százaléka büszkélkedett kifejezett javulással),

de hogy növekvő szakadék sem rajzolódik ki a számokból, az is bizonyos.

(Romániában egyébként 46 százalék érzékelt romlást azon évek alatt, amikor mi periodikusan le lettünk sajnálva, amiért kevesebbet fogyasztunk, mint ők.)

És bár joggal tolulhatna fel minden ellenzékiből egy hangos naugye annak láttán, hogy a megkérdezett magyarok csupán 29 százaléka szerint mennek most összességében a jó irányba a dolgok az országban, 62 százalék szerint pedig nem – valójában ez a borúlátás nagyjából megfelel a többi tagállam átlagának.

A franciáknak egyenesen 76 százaléka véli úgy, hogy rossz felé tartanak, a svédeknek 68 százaléka, de még a hollandoknál is 60 százalék.

Ettől még itt sincs ok a kényelmes hátradőlésre – de arra sincs, hogy fokozódó leszakadást vizionálva epedve vágyjunk követni Nyugat-Európát.

Végezetül pedig, ha már a felmérést az Európai Parlament készíttette, ne menjünk el azon kérdés mellett se, hogy ki mennyire van megelégedve hazájában a demokrácia működésével. A belgáknál pazar a helyzet, ott 68 százalék elégedett, míg a magyar megkérdezetteknek csupán 47 százaléka – amin önmagában még nem kellene csodálkoznunk egy „hibrid választási autokráciában”, ha jól követem az aktuális terminus technicust.

Csakhogy ez pontosan ugyanakkora mértékű elégedetlenség, mint amilyet Macronéknál és Spanyolországban találtak mérni, ráadásul gyakorlatilag a középmezőnyt jelenti:

nyolc országban érzik a polgárok ennél is gyatrábbnak a demokráciát (Románia, Görögország és Horvátország fej-fej mellett zárja a sort 39 százalékos elégedettséggel).

Amelyik párt esetleg innoválni is szeretne a bezzegromániázáshoz és a bezzegnyugatozáshoz képest, az már izzíthatja is a billentyűzetét, hogy a választások után 

az Európai Parlamentbe kerülvén mielőbb megfelelő szövegű állásfoglalásokban koppintson mindazon országok fejére, ahol ilyen szinten silány a helyzet.

*

Kapcsolódó vélemény

undefined

Kohán Mátyás

Mandiner

Idézőjel

Olyan fájdalmas nemzetsorsrontást művel a létező ellenzék külpolitika címén, hogy arra alig vannak szavak.

Kapcsolódó vélemény

undefined

Kacsoh Dániel

Mandiner

Idézőjel

Négy meglátás az új balos messiás kapcsán – pár nappal egy valóban hatalmas budapesti tüntetés után.

 

Összesen 732 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mai nap
2024. április 28. 09:45
Megint egy mindenszaristák társaság, akik eddig ingyen éltek, nem is rossz színvonalon. Szégyen hogy van, aki erre a bandára szavaz.
Juliusz48
2024. április 23. 15:20
Ha meg akarod tudni mikor maradtunk le számolj minimálbérben. 2000-ben a szlovák és a mi minimálbérünk is 95 eurót ért. 2002-ben a mienk 205, a szlovák 115 euróm volt. 2010 re a szlovák 307 ig jutottak mi meg 266-ig vagyis az előnyünkből hátrány lett. És azóta csak közelítjük, pedig az 2002-ben 80%-al magasabb volt a mienk. Na ezt mutogassák a balosok. Azóta a lemaradásunk feleződött
altercat1
2024. április 22. 13:05
altercat1de France 2024. április 22. 13:03 Másról beszélsz, bodóné... A hozzáférésről volt szó, nem a "merészségről".
Wakan24
2024. április 21. 22:35
🐷Forró ártányok stexet akarnak, barátkozzon velük a 🙊 👍WWW.KAN4.FAN
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!