Javíthatatlan

„A botrány február 2-án pattant ki – azóta sem a Fidesz, sem a kormány nem volt képes kipréselni magából egyetlen együttérző, szeretetről, megbánásról és önvizsgálatról tanúskodó mondatot sem az áldozatoknak. Nem sikerült szombaton sem: Orbán Viktor világában az igazi áldozat a közvélemény nyomása alatt lapátra tett két elvtársnő, a hibás pedig leginkább a nép, amiért olyannyira föl merészelt háborodni, hogy nem hagyott neki más választást.

A kötelezőket letudva próbált inkább másról beszélni: pompás oktatási rendszerről, amely majd új Nobel-díjasok sokaságát termeli ki (gyorstalpalón kiképzett pedagógusokkal), aranykorról, példaként emlegetve 2019-et (és elismerve, hogy azóta vakon keresik a kiutat a válságból), Brüsszel visszafoglalásáról (listavezető nélkül, a Holdról is látszó pedofil-simogatással). Az EU-ról, ellenségként, és Ukrajnáról, sürgetve, hogy engedjük át Oroszországnak, nyilván a szuverenitás jegyében. De közben mindenki azt várta, hogy elhangzik-e végre a magyarázat, vagy legalább a megfejtés, hogy nem is úgy volt, nem ők tehetnek róla, nem rontották el.

Nem hangzott el, csak néhány bátorítónak szánt mondat stabilitásról, szilárd kétharmadról, meg arról, hogy »a kormányra vár a kizökkent erkölcsi rend helyreállításának feladata«, aminél cinikusabbat a jelen helyzetben nehéz lenne mondani. 2010-ben a Nemzeti Ügyek Politikája nevű pártprogramban a Fidesz vállalta, hogy ha győznek, olyan témákat állítanak majd a kormányzás fókuszába, amelyek körül nemzeti egyetértés van. És most, amikor végre találtak egyet – hiszen a gyerekeket tényleg mindenki félti –, kiderült, hogy ők a másik térfélen vannak, az összes tisztességes ember pedig az innensőn. És hogy ha normális életet (működő gyermekvédelmet, oktatást, egészségügyet, országot) szeretnénk, azt nem velük, hanem csak ellenük vívhatjuk ki magunknak.

Ne legyenek illúzióink, Orbán elmondta világosan: a politikai tavasz nem a gyermekjogokról, hanem az ellenségkeresésről, a megbélyegzésről fog szólni – ezen az alapon, ebből a pozícióból nem lehet egységet teremteni.

A rendszer javíthatatlan, mert nem is akar megjavulni. ”

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd