PS: A bírói függetlenség rendszerváltás után kialakított modellje megbukott

Miért hihette azt a Szeviép vezetőit felmentő bírói tanács három tagja, hogy ez az ítélet is elsikkad majd a vállalhatatlan bírósági döntések tengerében? A válaszhoz elég megnézni a Szegedi politikai és gazdasági elit összefonódásait – véli a PestiSrácok.

A portál emlékeztet, hogy Szeged szocialista fellegvár már régóta, gyakorlatilag ugyanaz a helyi elit irányítja már évtizedek óta, amely alapvetően „jogfolytonos” a szocializmus nómenklatúrájával, szociológiailag annak mindenképpen szerves, szerkezetazonos folytatása.

A PestiSrácok szerint a Szeviép-ügy talán egyik legmocskosabb jellegzetessége, – egyébként tipikus liberális szokásként – hogy nem csak állami és önkormányzati megrendeléssekkel lakatják jól a hálózatuk részét képező cégeket, nem csak túláraznak, hanem eltűrték, sőt bátorították, hogy a hasznot, a hálózat leágazásait is gazdagító részt a valódi munkát végzők, az alvállalkozók ki nem fizetésével is növeljék. A tipikus MSZP-SZDSZ-es „gazdasági modell” ez volt, hogy akár felesleges projekteket csináltattak meg, nem csak EU-s pénzből, hanem közvetlen magyar állami és önkormányzati forrásokat megszerezve, azokat is durván túlárazták, majd az eltüntethető pénzmennyiség növelése érdekében a valódi munkát végzők nagy részét sem fizették ki.

Az alvállalkozók ki nem fizetésén alapuló modell működtetéséhez azonban kirívóan gátlástalan, alvilági kapcsolatokkal, fenyegetési potenciállal is rendelkező „vállalkozók” kellettek, illetve el kellett érni, hogy a helyi igazságügyi elit, a hatóságok ne akadályozzák a folyamatot, és a helyi sajtó se engedje a köztudatba kerülni, hogy bizonyos kormány- és önkormányzatközeli vállalkozásoknak szokása becsapni az alvállalkozókat és a beszállítókat. Az ügyben érintett vállalkozói csoportok pedig jelentős pénzt fordítottak arra, hogy a helyi elit „aranyéletre” vágyakozó tagjait megtámogassák. A szegedi esetben úgy tűnik, hogy az önkormányzat is szerepet vállalt például a helyi bírói elit anyagi helyzetének javításában.

Az elmúlt években a szegedi önkormányzathoz kapcsolódó politikai csoportosulásnak több olyan elsőre vállalhatatlan ügyet sikerült semlegesítenie, amelyben nem nekik állt a zászló. A választások rendre visszaigazolták a politikai sérthetetlenségüket is, az pedig hogy egy ekkora bűnügyben még tíz év múlva se legyen jogerős ítélet teljesen megszokott a liberális magyar jogrendszerben.

A szegedi bírók politikai sérthetetlenségük felőli teljes bizonyosságukban merték megtenni, hogy egy kívülről és az elsőfokú bíróság szerint is nyilvánvaló ügyben felmentik a hozzájuk finoman szólva is közel álló ügyben a vádlottakat.

Helytelenül mérték fel azonban a politikai közhangulatot, azt, hogy az igazságszolgáltatás állapota már nem visel el több blamázst. A bírói kar megkapta a lehetőséget az elmúlt kilenc évben, hogy a jogfelfogását a magyar választópolgárokéhoz igazítsa, ne a liberális szélsőségeseknek akarjon megfelelni és valóban független rendszerként védelmezze az igazságot és a méltányosságot. Ezt azonban nem volt képes megtenni.