Ez nem újságírás, hanem emberek lejáratása

Ha be kell írni egy rubrikába, hogy mi a foglalkozásom, akkor azt szoktam írni, hogy újságíró. Ez definiál legjobban.

Bár civil szervezeti vezető is vagyok, dokumentumfilmes, producer és Facebook-posztoló, de ez mind valahol újságírás. Pedig már nincsenek is újságok, a film pedig nem írás, a civil szervezet pedig nem média.

De a civil szervezet értéket közvetít, kommunikál, ahogy a film is és a Facebook is. Szóval értékközvetítő, szórakoztató kommunikátort kellene beírni a rubrikába, de ilyen szakma még nincs, bár a diplomám szerint kommunikációs szakember vagyok, legyek az.

Szóval a szakmában eltöltött 20 év és a sok kommunikációs tanulmány felhatalmaz arra, hogy véleményt nyilvánítsak a nagybetűs újságírásról.

Létezik egy médiatípus, amelyik soha nem volt képes írni a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomról, hiába lett ötpárti támogatottságunk, hiába értékeltük a családbarát vállalatokat vagy kórházi osztályokat, hiába emeltünk fel tízezer gyereket, hiába készítettünk kutatást, hiába tartottunk konferenciákat.

Az összes többi médiumot érdekelte, őket nem.

Tehát nem lehet mondani, hogy hírpiaci értéke miatt nem foglalkoztak vele. Azért nem foglalkoztak vele, mert

Ezeknek a médiumoknak voltam azért a címlapján, többször is. Kizárólag akkor, ha írtam két mondatot a Mandinerre vagy a Facebookra, és azt ki lehetett úgy forgatni, hogy érdekes legyen: például szerintük el akarom foglalni Kárpátalját, bunkó voltam Heller Ágnessel, van egy ismerősöm, aki megőrült; most pedig van egy intézet, ami nem az enyém, beköltözött egy csillagvizsgálóba, ami évek óta nem működött, ergo a mutyulásommal lenyúltam az egész magyar csillagászatot.

Ez utolsó mondatot nem írták le, hanem nekem írta egy kedves olvasójuk, mert úgy vannak ezek a cikkek megírva, hogy mindenki arra következtet, amit ők nem írtak le, de szeretnék, hogy gondolják.

Ez utóbbi hír iskolapéldája annak, hogy ezek az emberek nem újságírók, hanem agyafúrt, becsületsértő bűnözők. 

Nézzük a hír mögötti tényeket

– A Három Királyfiból soha egy fillért nem kaptam, viszont öt éve ingyen vezetem, sok óra önkéntes munkával. Sőt, a férjem cége évente milliókkal támogatja, tehát nem hogy pénzt nem kapok belőle, hanem rengeteg pénzt tettem bele.
– Irodát piaci alapon bérlünk, és nem a Kopp Mária Intézetben van az irodánk.
– A Kopp Mária Intézet nem az enyém, hanem az államé, csak az anyukám nevét kérték el és kapták meg. Nekem ezen túl nincs hozzájuk közöm, csak örülök, hogy létezik.
– A Kopp Mária Intézet keresett irodát és megtalálta a csillagvizsgálót, amit hirdettek, mint kibérelhető ingatlant.
– A csillagvizsgáló tulajdonosa a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat), akik már évek óta nem használták csillagvizsgálóként, mert a fényszennyezés miatt nem látszanak a csillagok. Elmondásuk szerint országszerte több mint 20 csillagvizsgáló van, az egyikbe szállították át a távcsövet is.
– Szóval a TIT bármikor kitalálhatja, hogy újra csillagvizsgálóként használja, de azért adta bérbe, mert nem tudta csillagvizsgálóként használni.

Ezt a sztorit sikerült úgy előadni, hogy

Kedves kollégák, ez nem újságírás, hanem emberek lejáratása. A nagybetűs újságírás és a szakma sokkal közelebb áll egy propagandistához, mint egy félinformációk alapján rosszindulatú pletykákat terjesztő cikkíróhoz.

És akkor még maradok naiv: valószínűleg az újságírót megkereste xy a hírrel, a másik meg elhajtotta, és ő ebből kikövetkeztette, aztán rajtam csapódott le.

De attól még szerepelhetnének a Három Királyfi szép ügyei is a médiában, és abból nem lehet ilyen mellényúlás.