Győzelem vagy vereség?

„Más szempontból a mostani népszavazás ugyanakkor nem veszélytelen. Abból ugyanis, hogy nem sikerült legalább a látszat szintjén demokratikus akaratképzési folyamattal legitimálni a kormányzati politikát, miközben a saját választók erre láthatólag nem is feltétlenül tartanak igényt, könnyen az a következtetés adódhat a kormány számára, hogy a »demokrácia illúziójára« sincs immár szükség.

Ez annál is inkább aggasztó, mert a nyers hatalmi logika további térnyeréséhez, vagyis egy antidemokratikus-spirálhoz vezet. Ahogy a kormány egyre több tapasztalatot szerez arról, hogy saját szavazóin kívül senkit sem tud megszólítani és ezáltal nem tud többségi legitimációt szerezni, ugyanakkor támogatói erre nem is érzékenyek, úgy egyre kevésbé motiválja arra bármi, hogy legalább a látszat szintjén adjon a nyilvánosság és a jogállam kritériumaira.

Bizonyos értelemben a kormány népszavazás eredményére adott reakciója épp ezt fejezi ki. A kormányfő figyelmen kívül hagyja annak jogi értelemben vett érvénytelenségét és ettől függetlenül úgy érzi, hogy megkapta a felhatalmazást stratégiája folytatásához. Ez a gesztus szimbolikusnak tekinthető: a népszavazásra nem egy demokratikus akaratképzési folyamatként tekint, melynek eredménye rá nézve is kötelező érvényű, hanem szimbolikus jószágként, amit érdekeitől függően szabadon felhasználhat céljaihoz, vagy éppen figyelmen kívül hagyhat.”