Orbán: Megvédjük a zsidókat

(Bemásolt írás) „Az igazi hatalmat egy kifejezetten cionista csoport képviseli” Ifj. Tompó László „az igazi hatalmat egy internacionalista, abszolút nem magyar érzésű zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”, amely felhasználja a kommunista mezt uralma fenntartására, mert mindegy, tagjai „kit szolgálnak, a lényeg, hogy ők legyenek az uralmon”... Veres Péter sokak számára kommunista társutas, pojácává tett csizmás honvédelmi miniszter, azonban, hogy mennyire nem szurokfekete vagy hófehér a világ, mutatja, hogy (amint erről rovatunkban korábban beszámoltunk) már 1945 előtt két művében (Számadás, Szocializmus – nacionalizmus) meglehetősen nyíltan írt az örökösen árokásó genetikus minoritásról, utána pedig, ha nagy nyilvánosság előtt nem is, még inkább, amiért életműve mindmáig olyannyira kirekesztett irodalomoktatásunkból, hogy ha nevét meg is említik időnként, ebbeli állásfoglalásairól azonban szerfelett hallgatnak, arról, hogy mint 1963-ban mondta, „az igazi hatalmat egy internacionalista zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”. 1943-ban megjelent regényes önéletrajzában, a „Számadás”-ban kora nemzeti radikális politikai elemzőihez kísértetiesen hasonlóan fogalmazta meg, miért nem lehetséges a velük való viszony kölcsönös rendezése: népünk, benne különösen parasztságunk, nem hisz nekik, mert csak kereskednek, de nem dolgoznak, márpedig „minden dolgozó megveti a nem dolgozót”, ezért „a passzív, inkább csak lenéző antiszemitizmus a háború alatt csak növekedett, mert az éhes és rongyos parasztbaka azt látta, hogy minden irodán, gazdasági hivatalnál, hadtápintézménynél, kádernél és gyűjtőállomásnál jól táplált és jól öltözött” képviselőikkel találkozik ügye intézőiként, és noha „minden általánosítás igazságtalan egyesekre, de van alapja, s ez olyan valóság, amellyel számolni kell, még hogyha elítéljük is”. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy nem kellenek ahhoz feltétlenül radikális politikai pártok és mozgalmak, hogy világszerte valósággal „biológiai ellenszenvet” érezzenek velük szemben, ugyanis képviselőik lehetnek tisztábbak, finomabbak, sőt akár szebbek is másoknál, valahogy mégsem kellenek „a vérnek és az ízlésnek”, főleg, ha korszakváltáskor mindig és mindenütt elsősorban a „szemetjük” került felül. E kulcsmondatai köszönnek vissza Beke Albert 1963. március 7-én vele folytatott beszélgetéséből: az őt meglátogató fiatal középiskolás tanár, amint megörökítette könyvében (Szemben a széllel, 1994), amikor azt tudakolta tőle, „mennyire van ő most benne a politikai hatalomban?”, elmondta: „Teljesen a periférián élek: az nem jelent semmit, hogy az Írószövetség választmányában benne vagyok, hiszen semmi hatalom nincs a kezemben, de a Darvaséban és a Paliéban sem, pedig Darvas [József – Ifj. T. L.] az Írószövetség, Pali [Szabó Pál – Ifj. T. L.] a Népfront alelnöke”, mégis, „az igazi hatalmat egy internacionalista, abszolút nem magyar érzésű zsidó, sőt kifejezetten cionista csoport képviseli”, amely felhasználja a kommunista mezt uralma fenntartására, mert mindegy, tagjai „kit szolgálnak, a lényeg, hogy ők legyenek az uralmon”, Kádár pedig sem bennük, sem Németh Lászlóban nem bízik meg úgy, mint a „Szabolcsi-féle cionista zsidókban” [célzás Szabolcsi Miklós pártideológus professzorra – Ifj. T. L.].

Orbán Viktor anyai ágon zsidó, apai ágon cigány. Ezek után mit várhatunk???

OV: "Megvédjük a zsidókat!" Naná! (Bemásolt írás) Orbán Viktor a saját kis ármánykodásai mellett kitalált egy kis komédiát. Ugyanis a nemzetközi cionista helyzet fokozódik, háború várható és/vagy összeomlás, mindenesetre a világ egyik fele pontosan tudja mit akar és minden lépését évekre előre kiszámította és ki is számítja, míg a másik felén zavarodottság, erőtlenség, tanácstalanság lett úrrá. Orbán az adott helyzetben tudja is, hogy mi történik, meg nem is. Amikor a főnökség ennyire kiszámíthatatlan, mit is kell csinálni? Megrendezni egy liberális komédiát, ahol bizonyíthatja hűségét, minél hangzatosabb kijelentésekkel az amerikai-izraeli cionista rezsim felé. Vagyis nem csinál semmit, de azt nagyon. Összeválogatja a szereplőket, és már kezdődhet is a bohózat. A magyar parlament, amelynek 97%-a zsidónak tekinthető (nem tudjuk, milyen állampolgárok, de a TMRSZ felmérése szerint csak 3% vallja magát magyarnak közülük), mindent összevetve tartalmazhat 10-11 magyar embert. Lehet találgatni, hogy ezek kik lehetnek, de nem érdemes, mert a hasonló a hasonlónak örül elv alapján csak zsidó szellemiségű és életvitelű emberek tudják elviselni a fennmaradó 97%-ot. Tegyük hozzá, hogy a Jobbik parlamenti részesedése is több 3%-nál, vagyis a cionista befolyás náluk egyértelmű. Ilyen környezetben elvárható lenne, hogy valaki a nemzeti érdekekért kiáll? Éppen most, amikor egymás után a legnagyobb egyetértésben szavazzák meg a nemzetellenes törvényeket? Akkor miért került elő Solymosi Eszter ügye? Kinek jött jól? Solymosi Eszter ügye sajnos egy tekintetben hasonló Biszku Béla ügyéhez. A mai politikához nem kapcsolódik, és bőven lennének helyette aktuálpolitikai kérdések, amelyeket elő lehetne venni. Ezzel szemben tulajdonképpen senkinek a gazdasági érdekeit nem sérti, ha valaki erről nyilvános vitát kezdeményez. Ha Solymosi Eszterről a Jobbik szép látványosan, ünnepség keretei közt a parlamenten kívül megemlékezik, zsidózás nélkül, csak utalva a bűnösök nemzetiségére, senkinek nem lehetett volna egy szava sem, viszont az egész társadalom értette volna a célzást. A katonás, rendezett sorokban felálló megemlékezők, ünnepélyes koszorúelhelyezés kifejezte volna a tiszteletet és a méltóságot. Viszont a parlamentben, az ország legnagyobb zsidó-óljában ezt a kérdést ilyen módon, tisztelet és méltóság nélkül elővenni felér egy alapos, jól megtervezett lejáratással. Aktuálpolitikai kérdésként ezt elővenni nem más, mint az ünnep kiüresítése. A Magyar Nemzeti Arcvonal ebben a témakörben már ismertette a véleményét, és megemlékezéseink ismét példamutatóak, értékteremtőek voltak. Voltak másolási kísérletek is, ami jelzi, hogy azok sem tudják kivonni magukat az előidézett hatások alól, akik nem értenek egyet velünk. Orbán Viktor nyilatkozata megint magáért beszél. Elsősorban azoknak kellene ebből értenie, akik még nemzeti illúziókat képzelnek Orbán köré. Orbán, a többi Soros-fiúval együtt a vadkapitalizmus és a legsötétebb neoliberalizmus híve. Csak meg kell nézni, miket csinál. Ha azt mondjuk, hogy semmit, máris erősen túlértékeltük meglehetősen ártalmas tevékenységét. Mindenesetre most megmutathatja gazdáinak, hogy Magyarországon éled az antiszemitizmus, és ő mennyire liberálisan el tudja azt fojtani. Megint lehet kicsit rettegni, bocsánatot kérni a zsidóktól, és megvédeni őket. Ne feledjük, ő éppen a parlament 97%-át védelmezi! Ez most fontos. Talán még meg is dicsérik érte. Tálas András

lassan akkor nezzuk megegyszer: "meg fogják védeni a kisebbségeket. Hozzátette: a zsidókat is." no, ha ez ugyanazt jelenti mint a nyugdijak megvedese, akkor felsoroltakat is be fogjak gyujteni?