„A Politicón június 12-én közzétett nyílt levélben hét uniós külügyminiszter azt javasolta, hogy a blokk közös kül- és biztonságpolitikájában térjenek át a minősített többségi szavazás (QMV) fokozottabb alkalmazására. Egy ilyen javaslat elfogadása nemcsak a nemzeti szuverenitást veszélyeztetné, hanem az EU erejét is aláásná. Elsősorban egy ország külpolitikája döntő fontosságú az ország irányának kialakításában, és a szuverén külpolitika folytatása szükséges a függetlenség védelme érdekében.
Az Európai Unió a második világháború után jött létre, és a Szovjetunió összeomlása után kapott új lendületet, mindkét alkalommal azzal a céllal, hogy leküzdje az imperialista törekvéseket és elősegítse az együttműködést az egyenlő, független és szuverén tagállamok között. A független külpolitika feladása az egyhangú döntéshozatal megszüntetésével alapvetően ellentmondana az Unió lényegének.
Ugyanaz az ég, más horizont
El kell ismernünk, hogy a geopolitika számít, ami kiemeli a kisebb és nagyobb nemzetek, valamint Észak és Dél, Kelet és Nyugat közötti jelentős különbségeket. Nem engedhetjük meg, hogy kiválasztott országok másokra kényszerítsék akaratukat a háború és a béke kritikus kérdéseiben, mint például a szankciók bevezetése vagy a fegyverek finanszírozása. Másodszor, amint azt az olyan felmérések, mint az ECFR közelmúltbeli közvélemény-kutatásai is bizonyítják, az európai közvélemény a külpolitikát illetően igen változatos véleményeket vall.
Az egyhangú döntéshozatal választása elősegíti a konstruktív vitákat, és biztosítja, hogy a különböző véleményeket – még a fősodortól eltérő véleményeket is – megfelelően figyelembe vegyék, mivel azok a nép akaratát tükrözik. Az EU mottójának fényében – »sokféleségben egyesülve« – ahelyett, hogy marginalizálná ezeket a különbségeket, a tömbnek ki kellene használnia a tagállamok eltérő perspektíváit.”
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton