„Az, hogy még Franciaország elnöke sem térhet el a teljesen egyirányú narratívától Kína kérdésében komoly, széleskörű kritika nélkül, sokat mond.
Pedig igaza van, ami ott folyik az akció-túlzott kínai reakció – és hol a spirál vége? Ami pedig azt az amerikai érvelést illeti, hogy ők Ukrajnában Európát védik, és »jár« a szolidaritás Tajvan kérdésében, alapvetően hamisnak tartom.
Nincs ilyen kapcsolat, az eddigi tapasztalatok pedig riasztóak amikor Európán kívül az USA oldalán harcoltunk. Elriasztóak – és jöhetnek a kommentek, de személyesen láttam és követtem ezt végig 2002-től éveken át, mint Irak és Afganisztán referens a HM-ben is, és jártam is a két »megmentett« országban. Hihetetlen bukás mind a kettő.
Az európai országok hatalmas erőfeszítést tettek az USA oldalán Afganisztánban és nem kicsit Irakban, sok tízmilliárd eurót és sok száz halottat otthagyva.
Magyarország több tízmilliárd forintot költött ezekre a missziókra, hét magyar katona halt Afganisztánban, egy Irakban.
A stratégiai irányításába a műveleteknek az európai országoknak semmilyen beleszólása sem volt, mentünk amikor szóltak Washingtonból és pakoltunk, de villámgyorsan amikor megint szóltak – a mentésben a magyar légierő is részt vett Kabulban.
Hogy ezt újra el kellene játszanunk Kínával is – nem jó ötlet. Erős kétségeim vannak, hogy az amerikai vezetés »bölcsebb« lesz most.
Ukrajnát elsősorban az USA akarta a NATO-ban látni (a lengyelek és a baltiak mellett), a franciák és a németek ellenezték. Ukrajna ezért hatalmas amerikai felelősség, és amerikai ügy is.”
Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid