A 444 imádja a tehetségtelen, bikanyakú, szoknyás férfiakat

„Kezdjük a legelején! Nézzük meg, hogyan mutatott utat a maradi, transzfób posztfasisztáknak Markku-Pekka Antikainen, aki a műkorcsolya Európa-bajnokság nyitóünnepségén csillogtatta meg végtelen tudását és megkérdőjelezhetetlen tehetségét.

Mint az a videóban látható, Markku-Pekka a fellépéshez egy decens rövid szoknyát választott, hosszú fekete haját kontyba kötötte, majd egy szinte tökéletesen kivitelezett siklással indított, bal lába a jégen, plie-ben, a jobb pedig a levegőben, arabesque pozícióban volt látható. A hátsó, a levegőben lévő lába természetesen nincs kinyújtva, ezzel is egyértelműen jelzi, hogy ő más, ő különleges, és mint ilyen, nyugodtan fittyet hányhat a korcsolya becsontosodott, megkövesedett, maradi szabályaira, a kinyújtott láb egyébként is maga a toxikus maszkulinitás, a liberális felvilágosulás, és a progresszió régen meghaladta az ilyen felesleges baromságokat; mondjuk ki végre őszintén: a szépen vagy hiba nélkül kivitelezett elemek nyilvánvalóan rasszisták, illetve kirekesztőek. A tökéletesre való törekvés kizárja a sportból, a művészetből, voltaképpen mindenből az emberek egy jelentős részét. A többséget.

Ez pedig egy valódi, hithű kommunista számára elfogadhatatlan. Ja, de egy igen fontos részletet, azt hiszem, elfelejtettem megemlíteni. Hősnőnk/urunk egy transznő. Vagy férfi.

Tök komolyan mondom, hogy mindig megpróbálom megjegyezni, hogy melyik melyik, tehát, hogy a nőből férfivá öltöztetett ember a transznő, vagy fordítva; a transzbácsi, de egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni.Lényeg a lényeg, Markku-Pekka Antikainen eredetileg férfi volt, majd a negyvenes évei elején úgy döntött, hogy nő lesz, és korcsolyázni fog. Egy igazi jégkirálynőként fog élni.

Ezt pedig tudvalevő, hogy a haladó világ imádja, a 444 belpesti lipsijei valósággal megvesznek az ilyen bátor csodabogarakért, csak az szokta őket felháborítani, ha másokat nem tölt el végtelen örömmel és csodálattal, ha és amennyiben magukat nőnek képzelő vaskos lábú és bikanyakú férfiak szoknyába bújva nagy nyilvánosság előtt úgy korcsolyáznak, hogy úgy egyébként - köztünk szólva - nem tudnak korcsolyázni.

Ja, igen, aki valamilyen okból kifolyólag képtelen dekódolni az iróniát, annak mondom, hogy dolgozatom elején természetesen vicceltem, a művész úr nyilvánvalóan nem tud, és soha nem is tudott versenyszerűen korcsolyázni. Amúgy szerintem hobbiszinten sem.

Ugyanis, mint ahogyan az a linkelt videóban látszik, bácsi-nénink az arabesque pózban siklás után nem sokkal elesik, majd megpróbál felállni, azonban ebbe a jégen táncoló sportolók számára a legkevésbé sem bonyolult mutatványba rendesen beletörik a bicskája, nem sikerül neki, ellenben pont úgy néz ki, úgy szenved, mint az a bizonyos disznó a jégen. A szenvedéseinek később egy valódi, korcsolyázni tudó hölgy vet véget, aki előzékenyen felsegíti a megnyitó roppant képességes díszvendégét.

Tényleg borzalmasan ciki az egész; bárki, akiben akárcsak pislákol valahol a szíve mélyén egy kis empátia, iszonyú rosszul érzi magát a látottak alapján. Magával a művész úrral is ez a helyzet, rá van írva, hogy tudja, mennyire kínos és megalázó helyzetbe hozta magát.

Ez igen sok mindenből látszik, például abból, hogy úgy remeg, mint a kocsonya, közben pedig vastag szemüvege mögött olyan zavartan pislog, mint Czinkóczi Sándor, amikor Gulyás Gergely megkérdezte tőle, hogy mit gondol Churchillről. A 444 viszont, ahogy azt fentebb említettem, valósággal imádja a csetlő-botló, tehetségtelen, bikanyakú, szoknyás férfiakat.”

Nyitókép: Minna-Maaria Antikainen. Forrás: Twitter