A libsik mintaországa

„Ez a libsik mintaországa. Az önsorsrontás, a nemzet- és múlt- és hagyománytagadás laboratóriuma. Benne a cenzúrázott, becstelen, hazug médiával, a befele kunkorodó lelkű nyomorult kis gazemberekkel, akik politikusnak meg újságírónak hívatják magukat.

Alkancellárjuk, Robert Habeck ars poeticaja:

»Mindig hányingert kaptam, ha a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok.«

Így van. Ezek: ezek. Ezek: ilyenek. A végeredmény pedig ez. Schmidt Máriának tökéletesen igaza volt: Németország már nem létezik. Ugyanis ha létezne, egy pillanatig nem tűrne el egy ilyen szilvesztert, azt pedig pláne nem, hogy a média eltussolja az egészet.

Az NSZK-nak ma DDR médiája van, és gyökértelen, ócska, tehetségtelen senkik vezetik. A »német« társadalom meg bambán néz maga elé, és hagyja, hogy megalázzák, felzabálják azok, akiket befogadott, és akik »megvetik és gyűlölik a német államot«.

Azok, akik a rettenetes roncstársadalmak roncstársadalmaiból érkeztek, és akiknek nincs semmi másuk, csak identitásuk.

Vallási identitásuk: bigott.

Nemzeti identitásuk: rendben.

Nemi identitásuk: az első kettőből következően normális.

Ez a három identitás határozza meg az embert, és jelöli ki helyét a létezésben.

A németeknek (és a nyugatnak) ez a három már nincs meg.

Úgy is néznek ki.”

Nyitókép: Nicolas Economou / NurPhoto / AFP