Nyelvében él a magyar

2022. november 10. 09:21

Manapság is fontos a szomszéd népek beszédének, írásának, kultúrájának ismerete.

2022. november 10. 09:21
null
Szentesi Zöldi László
Magyar Nemzet

„Az ember saját korának foglya, erre gondolok, amikor sorra veszem magamban, hogyan is állok a nyelvekkel. Az én történetem a tipikus, ötvenkét éves magyarországi polgár története: beszélek magyarul, angolul és egy kicsit oroszul. Ebben a mondatban benne is van a nemzedékem nyelvi rákfenéje, az, hogy amit nagyon kellett, nem intézményi segítséggel, csak magánszorgalommal sajátíthattuk el (mert angolul bizony nem az iskolában tanultunk meg). Oroszul persze oktattak minket, de minek, még a legjobb tanulók is elégségesek voltak, legalábbis az én osztályaimban. 

Ideológiai megfelelésre és céltalan mesedélutánokra emlékszem a hajdani oroszórákról, értelmes, hasznos ismeretek helyett. Nem csoda, hogy az óra eleji létszámjelentésen kívül ma sem tud senki semmit, pedig a legtöbben nyolc évig is tanultunk oroszul.

Ezzel nagyjából véget is ért az idegen nyelvi kalandozásunk. Tudom, hogy megfelelő belső elszántsággal bármit elérhettünk volna, csak hát a helyzet mégiscsak az, hogy a nyolcvanas években nem utazhattunk, nem ismertünk külföldieket, nem léteztek jó nyelvtanulási módszerek. Így aztán a legfogékonyabb ­éveink elszálltak, később pedig elsodort minket a munka és a család, nem tanultunk meg egzotikus, de még közhasználatú nyelveket sem.”

Nyitókép: MTI

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Davidov
2022. november 10. 20:18
Te is kapsz egy kecskét?!
LancelotDuLac
2022. november 10. 18:25
A lovak nyelvében él a magyar!
T. Péter
2022. november 10. 14:47
És megint nem mondasz igazat, Szentesi. Szinte lényegtelen, és hiába próbálnál belőle igazolást keresni, mert semmi köze politikai állásponthoz, de "hogy amit nagyon kellett, nem intézményi segítséggel, csak magánszorgalommal sajátíthattuk el (mert angolul bizony nem az iskolában tanultunk meg)." Kortársad vagyok. Gimnáziumban kezdtem el angolul tanulni, és a negyedik év után már sikeres nyelvvizsgát tettem belőle. Jó tanárom volt, kétségtelen, de már megint: hazug mítoszokat próbálsz elhitetni a mai fiatalokkal, akik -- saját tapasztalat híján -- minden ostobaságot elhisznek. Utáltuk Kádár rendszerét, mielőbbi végét kívántuk, de attól még volt nyelvtanulás a középiskolákban, a kötelező orosz mellett ott volt a második nyelv, és fene se tudja, hogy az évek során hányan, de tízezrek-százezrek tanultak közülünk már angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, vagy akár latinul is. Nyilván nem lehet az akkori viszonyokat, és egyáltalán nemcsak a politikait, hanem az idegennyelvű tartalomhoz hozzáférést összevetni a maival. De a tanáraink már hozták be a jó tananyagokat, könyveket, akár fénymásolatban, idegennyelvű lapokat, folyóiratokat vásároltunk az újságosnál (drága volt a hazaihoz képest, az biztos, de kapható volt), könyvtárba jártunk. Nem ömlött úgy a netről, mint ma, de pont ugyanaz kellett hozzá, mint a történelem folyamán bármikor a tudás elsajátításához: motiváció, akarat.
nyugatiszél
2022. november 10. 12:24
"Deák Ferenc és Jókai Mór nem tolmáccsal beszélgetett az uralkodóval." Nyilván, mivel a Habsburgok folyékonyan beszéltek magyarul.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!