A keresztény kultúra a más kultúrák értékeinek befogadásáról szól, nem pedig a sajátunk feladásáról.
„Az egykori baloldal már rég nem a kevésbé tehetősek életkörülményeinek, társadalmi státuszának javításáról szól. Ma nincs is érdemi különbség a kommunisták, a szociáldemokraták és a liberálisok között. (Utóbbi ráadásul eredetileg egy sokkal inkább jobboldali gondolat volt, aminek nyomai ma a libertáriánusoknál fedezhetők fel.) Baloldaliak helyett ezért is nevezzük ma már balosoknak őket. Minden korábbi baloldali irányvonal egyesült egy indoktrinált és másokat is indoktrinálni akaró, militáns politikai dzsihádbrigád monopóliuma alatt. Vallásos fanatizmussal kergetnek és erőltetnek rá másokra mindenféle hitpótlékokat; az áldozatkultúrától és a melldöngető antirasszizmustól kezdve az LMBTQ-valláson és a politikai korrektségen át a multikultiig és a klímapánikig.
Aki ezt a mai baloldalt bármilyen módon is támogatja, annak nincs, nem is lehet semmi köze a kereszténységhez. Sem a kulturálishoz, sem a vallásihoz. Mert a keresztény vallás az igazság kimondására és a szeretetre szólít fel, nem pedig a valóság tagadására, a »gyűlöletbeszéd« betiltásának nevében. A keresztény kultúra tenni akarásra nevel, nem pedig áldozati pózra. A keresztény hit a fajtalankodást, a nemi eltévelyedést kerek-perec bűnnek nevezi, nem pedig ünneplendő »másságnak«. A keresztény kultúra a más kultúrák értékeinek befogadásáról szól, nem pedig a sajátunk feladásáról.
Ezeket nem lehet relativizálni. Illetve de, lehet; ez történik ma nap mint nap, a balosok körében. Ez az ő hitviláguk. De aki a krisztusi tanokkal szembemenő ideológiákkal és a keresztény kultúra elpusztításán munkálkodó politikai erőkkel van egy platformon, az – hiába is hiszi ezt magáról – sohasem lehet keresztény.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
