Mi a baj a forinttal?

„Ami tehát gond a forinttal, az nem kevesebb, mint annak belső vásárlóereje és külső értéke. Inflációs természetét nem indokolja az olyan mértékű gazdasági növekedési többlet, mint amit Románia vagy Lengyelország produkált. A gyengülő forint gazdaságpolitikai eszközként nem volt képes szolgálni a külső dinamikát, ez látszik az exportrészarányunk alakulásán – ám ez nem is meglepő a globális hálózatokba kapcsolódásunk mai viszonyai között.

Pénzügyi instabilitási tényezőként kihat a magyar állam kockázati besorolására: a mostani hitelminősítés közepes (BBB, a leggyengébb a visegrádi térségben); ennek kellemetlen következményei most kezdenek megmutatkozni a devizahitelek felvételekor. A magyar piacméret, gazdasági erő a legkisebb a bemutatott másik három, nemzeti valutát használó térségbeli ország között. Eleve kevés gazdasági érv szól ilyenkor a monetáris szuverenitás megtartása mellett.

Ez most a helyzet. Nyakunkon maradt a forint, és azzal az árfolyamkockázat és kamatlábkockázat, valamint az inflációs hajlam. Úgy ráadásul, hogy még euróátvételi céldátum sincs a láthatáron, ami nem is csoda, mert ma messzebb vagyunk az érvényben levő belépési feltételek teljesítésétől, mint valaha. A következő időszak nagy kérdése, hogy a lakosság és az üzleti világ miként alkalmazkodik majd ahhoz a problémához, amelynek a neve: forint.”

Kép: Ficsor Márton