Az elemzés a propaganda folytatása, más eszközökkel

„Amikor egy háború menetét próbáljuk megérteni, akkor a valódi kihívás nem az adatok tömegének feldolgozásában rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk-e felismerni a legmarkánsabb mintázatokat az információ-özön álcázó hálója alatt.

Ez a feladat nem mindig egyszerű, de szerencsénkre sikerült kitenyésztenünk egy masszív szakértői réteget aminek a létjogosultságát az adja, hogy képesek meglátni a fa mögött azt a bizonyos erdőt. Amikor azonban a »menő« nyugati elemzők, akiknek szomjas mohósággal isszuk minden twittyegését, nem képesek észrevenni az elefántbikát a cselédszobában, akkor joggal inog meg a hitünk a dioptriáikban. Vagy a tisztességükben.

A Telegram pletykákat és a Tik-Tok videókat újracsomagoló, Google fordítóval hadonászó szakértők hada, mesteri szintre fejlesztette azt a képességet, hogy a tájékozódni kívánó laikust, szláv helységnevek és haditechnikai szakkifejezések általi unalomhalállal halassa. Közben a cselédszobában tomboló elefántbikáról vagy jót, vagy semmit.

A Kígyó-sziget birtoklásáért folytatott elhúzódó csata a háború egyik ilyen makacs ormányosa.

A háború első napjaiban modern Thermopylae-ként emlegetet sziget mítosza hamar elvérzett a tények talaján. Azóta az ünnepelt szakértők és a tekintélyes think-tankek csak nagy ritkán méltatják említésre ezt a hadszínteret, gondoskodva rola, hogy a tájékoztatás virágnyelvbe csomagolva és igen lakónikusan történjen.

Hogy miért?

Azért mert a Kígyó-szigeti hadszíntér az egész ukrán háború szélkakasa, és az ostoba szárnyas az Istennek sem akar a történelem jó oldala felé fordulni. Ami pedig ennél is rosszabb, közelebbről vizsgálva ezt a kicsiny de szimbolikus jelentőségű hadszínteret, egy sor kellemetlen kérdés merülhet fel.”

Nyitófotó: AFP