Fogyóban az álbaloldal

„Mint elázott aljú papírstanicliből a látványpékség sajtos pogácsája, úgy hull szanaszét a balliberális ellenzék álságos, hazug összefogása. Semmi nincs immár, ami összetartsa a szedett-vedett bandákba tömörült politikai kalandorokat, miután a nép, az istenadta, úgy döntött, kevés számára a kormányváltáshoz a zsigeri gyűlöletbe fordult Orbán-fóbia. A támogatás nélküli pártocskák csak a pénzre hajtanak a parlamentben, a Jobbik épp most ugrott fejest a politika süllyesztőjébe, Gyurcsány pedig ismét elindította a nagyotmondó versenyt, hogy a kormány törvénytelenségének látszatát keltve lerázza magáról a sikertelenség felelősségét, majd kikiáltathassa magát a politikailag vakok között félszemű királynak.

Nem várt gyorsasággal bekövetkezett tehát, amit már az előválasztások hajrájában borítékolni tudtunk volna, hiszen abban sem tudtak megegyezni, ki legyen a miniszterelnök-jelöltjük. Kénytelenek voltak kívülről lízingelni a párt nélküli Márki-Zayt, mint anno a közröhejbe fulladó castingok idején, hogy most azon kelljen eltűnődniük, valóban Karácsony hozta-e a nyakukra a politikai antitalentumot. Vagy netán valamilyen – általuk nem létezőnek titulált – külső erő, amelynek az olyan bornírt ötleteit is képesek gondolkodás nélkül a zászlajukra tűzni, mint hogy fűtsünk kevesebbet és főzni se főzzünk, ha már a fürdésről leszoktattak bennünket. Akik inkább gerjesztik a szomszédunkban dúló háborút, mintsem elgondolkodnának a béke megteremtésének a lehetőségein.

Akik olyan szankciókat vezetnek be, amelyekbe a fél világ belegebed, a megbüntetett pedig hülyére keresi magát. Akik mindennél fontosabbnak tartják lejárt szavatosságú neomarxista, újbaloldali ideológiájuk ráerőltetését a világra. Ezek az erők vezetik orránál fogva a magyar baloldalt. Csoda-e, ha idehaza egyre kevesebben figyelnek oda rájuk?”

Nyitókép: Facebook