„Ez sosem segíti a veszélyhelyzetek reálpolitikai kezelését – ahogy ezt a migrációs válság már bizonyította. Most a brüsszeli szankciós politika célja az Európába irányuló orosz olajszállítás rövid távon történő betiltása. A magyar infrastruktúra és finomítói kapacitás fizikailag az orosz uráli típusú olajra van berendezkedve, mást – pl. Brent-típusú vagy dubaji olajat – nem tud szállítani, feldolgozni. Az embargó tehát nem csak hazánk – és más uniós államok – energiabiztonságát sodorná végveszélybe és állítaná le önmagában számos gazdaság működését (pl. olaj nélkül nincs műanyag sem), de nem veszi figyelembe, hogy:
- az orosz olaj elvágásával az Európába irányuló más olajtípusok árai az egekbe fognak emelkedni;
- ez óriási nyomást fog gyakorolni az inflációra, az áremelkedés elkerülhetetlen lenne;
- miközben az agresszor Oroszország vígan el fogja tudni adni az Európában nem értékesített kőolaját - valamivel talán alacsonyabb áron - Ázsiában;
- ezáltal az egyébként is egyre mérséklődő világpiaci szereppel rendelkező EU gazdasági súlya tovább fog csökkenni.
És akkor még valami. Az európai hétköznapoknak, melyben élünk, az egyik központi tartóoszlopa, hívószava a »kényelem« – köszönhetően többek között a liberális életmód-kultúrának. Élj komfortosan, ne erőltesd meg magad, vegyél mindig újat, zárd ki az életedből a nehézségeket! És értem én, hogy most a »morálisan ez a helyes« érvelésre alapozva a Bizottság korifeusai meg a nyugati trendszetter sajtó azt hirdeti, hogy »mosakodjunk kevesebbet« meg »tekerjük le a fűtést«... De ha a moralizáló-érzelmi alapon meghozott szankciók miatt csak annyi történne, hogy nem hozza ki a motoros futár időben az avokádós-mindenmentes lattét, hogyan viszonyulnak majd a kedves nyugat-európai honpolgárok von der Leyen és Timmermans remek ötleteihez?”
Nyitókép: Pixabay