Hagyjuk már ezt abba!

„Volt egy olyan megállapítása, ami zavarba ejtően egybeesett ­Gyurcsány Ferencéével, jelesül az, hogy Márki-Zay Péter személyében egy »jobboldali« jelöltje lett a baloldali centrumú ellenzéknek.

Ezt így gondolom, igen.

De már elemezték is, hogy ténylegesen baloldali szavazókat veszítettek a jelölt jobboldalisága miatt? Mert egyelőre az rajzolódik ki, hogy bár a baloldali szavazótábor is csökkent, de a probléma az egykor kormánykritikus jobboldali szavazók elmaradásával, köztük rengeteg egykori jobbikossal volt, akik nem fogadták el a Gyurcsánnyal is kiegészült baloldali konglomerációt.

Ez egy akkora bukta, hogy nem egy, hanem sok oka van. Nem lehet azt mondani, hogy ez kizárólag Márki-Zay Péter miatt történt. Itt és most bejelentem, hogy sokat fogom ebben az interjúban a liberális értelmiséget bántani, mert kell ilyen hang is. Az a világ vicce, hogy a liberális értelmiség azért, hogy megspórolja az önreflexióját azzal kapcsolatban, hogy miért szeretett bele az N+1349. messiásba, elkezdett a Fideszt megszégyenítő módon gyurcsányozni és a ­Jobbikot hibáztatni. Mindent elkövetnek azért, hogy nekik ne kelljen önreflexiót tanúsítaniuk.

Köztünk szólva, a liberális értelmiségnek nem sok hatása van a közvéleményre.

A liberális értelmiségnek szerintem nagyon nagy hatása volt az előválasztás során.

Kicsit másképp nézne ki ez az ország, ha a liberális értelmiségnek a saját, pindurka buborékján kívül is hatása lenne.

Lehetséges, hogy ez az én személyes problémám, de a Szűrcsapó utcai óvoda környéke a szombathelyi Derkovits Lakótelepen az egyik legbalosabb környék volt. A politikai nyelvezetben Észak-Korea. Czeglédy Csaba mindig nyert ott. Kopogtattam ott, kitelepültem oda. Ezeket a szavazókat veszítettük el, ők mentek el. Mert a megélhetési kérdéseket átengedtük Orbán Viktornak. És azért engedtük át ezeket – és ezt nem azért mondom, hogy bántsam –, mert Márki-Zay magát neoliberálisnak tartja. Ő tényleg azt mondja, hogy jó, ha az egészségügy üzlet. Lehet ezt mondani, csak ez nem a mi oldalunk. Mi nem ezt gondoljuk.”

Fotó: Földházi Árpád