„Nem, nem feladatom megmondani, hogy mit kell csinálni, mégis nem először teszek eleget a felszólításnak. Megmondom, és sokszor el fogom még, amikor az ingyenélőbrigád rajongói előbújnak. Idegromboló és felelőtlen, hogy az első sokk után mindig előmásznak, és elmondják, hogy 2014., '18., '22., na, meg most aztán '26 szempontjából ez mit jelent, és akkor most aztán tényleg nagyon fognak dolgozni, meg nagyon más lesz, de ők addig is ki vannak fizetve, de nagyon kell koncentrálniuk, hogy úgy tűnjön, szenvednek.
Kit érdekel? Az emberek nem egy négy év múlva esedékes időpontban élik az életüket, hanem most. Ne ripacskodjanak azzal, hogy milyen »nem ér a nevem« trükkel veszik át a mandátumukat, és közben üzemeltetik tovább a reménykedésipart, hanem azzal foglalkozzanak, hogy a választóik (nem tartozom közéjük) miként érzik jobban magukat az adott feltételek között – a mában.
Ugyanitt megragadnám az alkalmat elmondani, hogy annak ellenére, hogy aki követ tudhatja, mit gondolok a Jámbor-féle műkommerségről (semmi jót), de az illető fényévekkel lóg ki fölfelé a brancsból pusztán annyival, hogy megértette, amit kap, az nem az ő pénze, és érez valamiféle felelősséget azok iránt, akik pozícióba juttatták. (Csak ne elégedjen meg azzal, hogy fizujának egy részét úgymond »civileknek« adja, hanem kezdeményezze, hogy azokat a forrásokat, amit eddig az egymással szembeni helyosztókra, meg Haszontalan Béla és Jéezittmaradt Irma eltartására költöttek, azokból az övéik érezzenek valami jót).”
Nyitókép: Facebook