2010–2022: kész a leltár

„Száz év vágyakozás, próbálkozás után 2019-ben lett végre nemzeti futballstadionunk, ami elkészült és világszínvonalú, noha korábban már kezdtünk beletörődni, hogy a mi életünkben erre esély sincsen. Azóta volt már itt UEFA Szuperkupa-mérkőzés, fellépett a Manchester City, a Tottenham, a Bayern München, a Juventus, a Barcelona. Meg a francia, a portugál, az angol válogatott. És az idén még jön a német és az olasz. Néhány esztendő alatt több évtizedre való élmény.

És ezen csapatok kisebb részét hozta ide a sportdiplomácia, a nagyobb részét a magyar futball az eredményeivel: a Ferencváros azzal, hogy bejutott a BL-csoportkörbe, a magyar válogatott azzal, hogy kijutott az Európa-bajnokságra (amelynek négy meccsre szóló rendezési jogát persze az MLSZ és a kormány nyerte el), illetve feljutott a Nemzetek Ligája elitjébe. Ráadásul ez már a második Eb-nk volt egymás után, mert 44 év (!) kihagyás után már a 2016-os franciaországi tornán is szerepeltünk. Ez az Eb azért volt számunkra történelmi (azon túl, hogy továbbjutottunk a csoportból, amire 1966 óta nem volt képes egy nagy tornán sem a válogatottunk), mert a szegénység, a vasfüggöny, majd a saját eredményeink által korlátozott évtizedek (évszázad) után most először vehetett részt egy nagy futballeseményen nemzeti csapatunk úgy, hogy több tízezer szurkoló is elkísérhette.

Aki ott volt, nem felejti el, hogy milyen volt a hatalmas magyar tábor előtt játszani, a tömeg részeként szurkolni. Gera Zoltán, aki pedig fantasztikus Premier League- és Európa-liga-meccsek hőse is volt, azt mondta az osztrákok legyőzése után, hogy tulajdonképpen most következett el az a pillanat, amiért az egészet elkezdte: egy Eb-n vagy vb-n magyar mezben, sok tízezer magyar előtt játszani és nyerni. A későbbi bajnok portugálok elleni 3–3 alkalmával aztán belőtte a később az Eb legszebbjének választott gólját, amellyel megelőzte Fazekas Lászlót a válogatott örök góllövőlistáján és olyan emblematikus pillanatot hagyott a mai nemzedékekre örökül, amely méltán foglalta el a helyét a nemzeti emlékezetben Puskás visszahúzós gólja, Albert angolok elleni rövid sarkos lövése, Farkas János brazilok elleni bombája vagy Détári Lajos bécsi lövőcsele és kegyelemdöfése mellett. De aki nem volt ott, hanem itthon vagy a világ távoli pontján ünnepelt magyarként, az is átélhette a futball nálunk már-már elfelejtett közösségteremtő erejét.

Azóta átélhettük a világbajnok franciák elleni vezetés mámorát, végül a fantasztikus döntetlennel, és azt is, hogy a németek húzták ellenünk az időt Münchenben, miután másodszor is kiegyenlítettek, s egészen a 84. percig továbbjutásra álltunk az Eb halálcsoportjában. Ezeket a meccseket ráadásul tényleg a fél világ nézte, követte, sokan beszéltek másnap elismerően az Európa-bajnokság egyetlen telt házas helyszínéről, a Puskás Arénáról és a remek magyar csapatról, Fiola Attila, Szalai Ádám vagy Schäfer András góljáról.”

(Fotó: Magyar szurkolók a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának második fordulójában játszott Magyarország - Franciaország mérkőzés végén a Puskás Arénában 2021. június 19-én. A társházigazda magyar válogatott 1-1-es döntetlent játszott a világbajnok francia csapattal.MTI/Kovács Tamás)