Kinek lehet ez a háború jó?

A délszláv háború kinek volt jó? Felbomlott egy kommunista kisbirodalom és a határok, amely mentén széttörött, frusztrálta azokat is, akik menekülést és új lehetőséget láttak ebben, és különösen azt, aki birodalmi gazdának érezve magát, csak a veszteséget és a szétesést érezte. A nemzeti büszkeség és a nemzeti frusztráció között hatalmas a különbség. Ez a kétféle érzés összeegyeztethetetlen. (Mi magyarok tudjuk csak igazán, akiknek a nemzeti büszkeségét örökre megfűszerezte a helyrehozhatatlan igazságtalanság frusztrációja.) Akinek az érzéseit területek és népcsoportok feletti uralom és azok elvesztésétől való félelem határozza meg, az nem haszonelvűen gondolkozik, hanem úgy viselkedik, mintha tébolyult lenne. A kommunista nagybirodalom felbomlása után ugyanaz történt, mint a Balkánon, csak lassabban. Az orosz nemzettudatot eluralta a történelmi orosz birodalom egyes területeinek és az ott élő oroszoknak az elvesztése miatti frusztráció. A rutén-kozák nemzettudatot pedig megtébolyította az a lehetőség, hogy birodalmat hozhat létre olyan területtel és lakossággal, amelynek legfeljebb csak a felét hatja át ez az érzés. (Ugye milyen ismerős annak a frusztrációja, aki érdemtelenül jutott valaminek a birtokába és minden szellemi erőfeszítését annak áldozza, hogy visszamenőleges jogcímet fabrikáljon, illetve, ha kell erőszakkal is visszafordíthatatlanná tegye a szerencséjét.) Két frusztrált nemzettudatú, a soviniszta tébolyból szabadulni nem tudó keleti szláv állam vív háborút egymással. A frusztrált nemzettudatot már több generációval ezelőtt maga mögött hagyó, haszonelvű nyugati elit, amely félig kivetkőzött már az egészséges nemzeti büszkeségből is, az egyiket autokrata agresszornak, a másikat demokrata szabadságharcosnak látja. Így akarja látni, mert száz éve olyan mesekultúrában él, amelyben jók és rosszak harcolnak egymással, és mert nincs tapasztalata a frusztrált nemzettudatról. Emlékszünk, a balkáni háborút sem értette. A beszari holland 'békefenntartók' el sem tudták képzelni, hogy 1995-ben még létezhet tömeggyilkos tébolyultság. Igen, Orbánnak van igaza: ehhez a háborúhoz nekünk semmi közünk. A világnak ebben a régiójában a háborúkat nem miértünk vívják, és akárki győz, mi arra mindig ráfaragunk. Emlékszünk mi történt a török kiűzése után: majd bele rokkantunk a szabadságharcunkba. Előtte mindig megegyeztek a fejünk felett a törökkel. A tatárok ellen sem kaptunk segítséget, még meg is rabolta a királyunkat a nyugati szomszéd. 48-ban, 18-ban és 56-ban megegyeztek rólunk a nagyhatalmak, 18-20-ban még kibiceink sem maradtak. 43-44-ben pedig a legújabb kutatások szerint még csalinak is használták a kiugrási szándékunkat nyugati 'barátaink'. Ebben a háborús helyzetben megint alakoskodásra kényszerülünk, hogy ne maradjunk teljesen magunkra. Ám a legnagyobb baj az, hogy mindig volt, ahogy most is van, egy szolgalelkű hülyemagyarország.

Ebbol ahaborubol , eddig az USA szedte emg magat mert mindeki nekifogot fegyvert vasarolni toluk !

Az USA-nak jó. Már nem bírták, hogy nincs háború. Ha ők nem kezdenek egyet, akkor majd provokálnak. Nekik jól jön egy gyenge Europa.

Még akár Kárpátaljának is ! Ugy tünik és remélem, hogy a mielöbbi békeszerzödésben, amit aláirnak, a kisebbségek szabad nyelvhasználata is ki lesz kötve. Erre most komoly esély van.