Az Orbán–Covid-harc öt csatatere

„Orbán Viktor azt az ellenfelet szereti a kampányban, akit ő választ és akit biztosan le fog győzni. Ilyen volt a rezsidémon, a brüsszeli magyarellenes szövetség, az országot homoszexuálisokkal és migránsokkal elárasztó Soros György vagy a magyar munkahelyekről álmodozó afrikai bevándorlók. Ezekben az ellenségképekben az a közös, hogy léteznek, de nem úgy, ahogy a kampányban megjelenítik őket. Olyan féligazságok vagy félhazugságok, amelyekkel nagyszerűen lehet rémisztgetni a Nicsak, ki vagyok? izgatott nézőit két leleplezés között. Fel lehet őket festeni a falra, hogy aztán odarepüljön a rettenthetetlen és fáradhatatlan Hungária Kapitány, aki piros-fehér-zöldre mázolja a felületet. A szavazói élmény mindig ugyanaz a katarzis: jó-jó, Viktor körül sok a fura ügy, meg az ókori athéniak sem így képzelték a demokráciát, de azért rendre megvéd bennünket a világvégétől. Ha létezik Orbán-szabály, akkor az éppen ez: konstruálj olyan ijesztő ellenfelet, aki nem tud visszaütni, majd verd péppé a nagy nyilvánosság előtt. A koronavírussal éppen ez a baj. Nem a kormányfő találta ki, nem akar Habony Árpád kommunikációs sémáihoz igazodni, Bohár Dániel nem tudja álnaiv trollkérdéseit feltenni neki, és lehallgatni, megzsarolni, megvásárolni sem lehet, az embereket viszont nagyon foglalkoztatja. 

A Covid a NER megvalósult rémálma.

A folyamatosan változó, kiszámíthatatlan helyzet persze mindenhol próbára teszi a lokális kormányokat. Van, aki belebukik, van, aki megerősödik. Egy biztos: most mindenütt ez az első számú politikai feladat. Orbán Viktor járványkezelését nagyon nehéz értékelni, mert a statisztikák kapcsán nem minden transzparens. Ráadásul mérleget vonni egyelőre lehetetlen is, hiszen ami ma siker, holnap végzetessé válhat, amit fontosnak ítélünk, talán lényegtelen és viszont. Körülbelül két-három év távlatából lesz érdemes majd visszatekinteni, ha egyáltalán véget ér valaha a járvány. Végül a kampány hangzavara sem segíti az objektív vizsgálatot, a megállapításokat át- meg átszövi a politikai hovatartozás. Ami az ellenzék szerint borzasztó, a kormány szerint fantasztikus, az összefogás szerint több tízezer ember halála szárad Orbán lelkén, a NER szerint ezek az emberek az ellenzék felelőtlenségébe haltak bele. Fentiek miatt én sem vállalkozom arra, hogy értékeljem a járványkezelést, pusztán azt az öt dimenziót szeretném felvázolni, amelyek alapján a kormány döntéseket hoz, hogy egy kicsit jobban megértsük, mi is történik, és miért.

1. A makacs tények

A mai modern világ a tudományos állításokra, a tudomány pedig a matematikai igazságokra épül. Vagyis azt hisszük el, amit számokkal igazolni lehet. Korunk inkvizíciója ezért a statisztika. Aki nem hajlandó elfogadni a tanítását, meghurcolhatják. A probléma ugyanaz, mint az inkvizícióval volt. Előbbi az isteni kinyilatkoztatásra, utóbbi a makacs adatokra hivatkozik, de az a helyzet, hogy mindkettő sokféleképpen magyarázható. A NER és az összefogás másképp is értelmezi a tényeket. Ettől függetlenül persze vannak lényegi változók: a halálozások, a kórházba, illetve lélegeztetőgépre kerülők, a megbetegedettek és a gyógyultak száma, a szennyvízben észlelt koncentráció stb. Persze ezt is árnyalja, hogy sok olyan, lábon kihordott megfertőződés lehet, ami nem jut el a statisztikákba, illetve az elhunytak kapcsán is vita lehet, hogy a koronavírus oka vagy csupán egy – akár kisebb jelentőségű – eleme volt egy-egy elhalálozásnak. Egy szó, mint száz: Orbán és a kabinet árgus szemekkel figyeli ezeket a számokat, a belőlük kiolvasható tendenciákat pedig értékelni, elemezni próbálja, amikor döntéseket hoz. Akár hátra is dőlhetnénk, megnyugodva, végül is minden rendben, de ne tegyük, a helyzet nem ilyen egyszerű. A Covid–19 elleni kormányzati küzdelmet ugyanis négy további dimenzió befolyásolja.”

Nyitókép: Science Photo Library / AFP. Illusztráció.