Valami baj van a férfiakkal

„Az elmúlt hetekben, napokban több, számomra nagyon fontos ember halálának az évfordulója volt. Mindeközben jöttek a hírek, ismert és kevésbé ismert emberek távozásáról (tegnap este Homonnayé, ma reggel kedves kedves ismerősömé). Néhány napja a Damué – ami különösen megviselt a nívótlan viták miatt, de kiváltképp azért, mert annak a személyes tragédiának az igazán mély dimenzióit meg se érintette senki. Pedig szimptomatikus tragédia zajlott a szemünk előtt.

Homonnay, Damu annak a generációnak – generációnknak a tagjai, amely a rendszerváltás éveiben indult. Az ígéretes, a szabad generáció. Első perctől látszott, tudtuk, tapasztaltuk, hogy semmi sem az, aminek látszik.

17 éves koromban álltam először egykori szerelmem sírja mellé. Azóta temetésekre járok, járunk – kortársaink temetésére. Osztálytalálkozóinkat évtizedek óta (!) a temetőben kezdjük. Baráti társaságaim egyben gyászközösségek is.

Arról, hogy mi nők minek vagyunk kitéve, mibe rokkanunk bele, betegszünk bele, mi visz el – sokat beszélünk. Szerencsére. Sokat köszönhetünk a feminizmusnak: kialakult a szolidaritás igénye, kialakultak a szolidaritás hálózatai, rítusai, gyakorlata. Van sisterhood tudat.”

Nyitókép: YouTube