(Le)hallgatás

„Újságírók hada vette körül a magyar miniszterelnököt a szélsőjobboldali pártok madridi tanácskozását követően. A kormányfő – kvázi képaláírásként – még hozzátette a facebook oldalán közzétett fotóhoz: Van kérdés? Az újabb, szinte menetrendszerűen érkező manipuláció azt akarja sugallni, hogy Orbán állja a sarat, bármilyen kérdésre válaszol, szinte a végkimerülésig. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a rohamozó kollegák mire voltak kíváncsiak, de nagy eséllyel nem a Völner-Schadl ügyről faggatták őt. Ez a téma ugyanis a kormányzati kommunikációban szinte nem is létezik; csak Völner miniszterhelyettesi lemondását voltak kénytelenek közzétenni. A szélesedő botránynak ily módon nálunk vannak határai: a kormány által irányított médiából egyszerűen eltűnt mind Völner, mind pedig Schadl neve.

A hatalom központi sajtóirányítása a hatvanas éveket idézően működik, a nyilvánosság kilencven százaléka, ha nem használja a közösségi médiát, egyszerűen tudatlan marad. Gondolhatnánk, ostoba dolog a XXI. században azt hinni, minden kitakarható, retusálható, de tévedünk: vannak települések, ahol például az előválasztásról sem hallottak az ott élők semmit. Nincs erre nézve egyelőre adat, de kézivezérelt kormánymédia igenis hat. Ott, ahol csak az állami befolyással működő orgánumokkal találkoznak, végképp nem jön szembe a valóság. Ott a gondoskodó kormány szeretete a domináns, és nincsenek is kérdések, hiszen a miniszterelnökük megállítja a benzinárakat, letöri a csirkefarhátban utazók spekulációit. De hogy véletlenül se csússzon ki bármilyen nem kívánt információ, még Kormányinfót sem tartanak; még a végén tényleg tűzvonalba kerülne a kormány feje. Így aztán tényleg nincs is több kérdés. Egyszerűen nem lehet. Mi hallgatunk, ők lehallgatnak. ”

Kép forrása: MTI Fotó: Soós Lajos