Emokráci és iktatúr

„A cím két nevéhez első olvasásra nem tapad sem negatív, sem pozitív érzelem. Olybá tűnhet, mintha egy görög dráma két hősét jelölnék, vagy akár egy eddig felfedezetlen párja is lehetne például Shakespeare Troilus és Cressida című színművének.

Ám amikor beszorítjuk a két szót egy »d« és egy »a« betű satujába, akkor abban a pillanatban a d-emokráci-a és a d-iktatúr-a szavak hordozni kezdik az összes hozzájuk tapadó, pártszimpátiától függő jelentésüket.

Az egyszerű halandó pedig kapkodja a fejét a sok kifordítom-befordítom láttán, hogy eligazodjon, mi is a két szó eredeti és valódi jelentése.

1989-et megelőzően a fennálló szocialista rendszer működtetői és elszenvedői is tökéletesen tisztában voltak a diktatúra szó valós jelentésével. Az első csoport tagjai azért, mert tudták, hogy ténykedésük nem tűr ellentmondást, az utóbbiak meg azért, mert tapasztalati élményeik alátámasztották az egypárti szabályok kíméletlen érvényesülését.

Közös nevezőt botorság lenne keresni a két tábor között, miután igen eltérően viszonyulnak a jelenséghez. 

Voltak az előbbiek, az alulművelt, de felülpozicionált működtetők, akikhez a komcsi rendszert önként és dalolva szolgálók népes tábora tartozott. Azokról a diktatúra által »megvezetett« tömegekről van szó, akik ugyan nem jutottak egyről a kettőre, mégis meggyőződéssel szolgálták és éljenezték a szocialista blokk legvidámabb barakkját és annak tribünről integető kivételezettjeit.

Gondoljunk csak az »Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse, zeng és dalol az élet« programjainak boldog, meggyőződéses résztvevőire. A skála széles, az egyszerű munkástól az egyetemet végzett értelmiségiig terjedt. Közös jellemzőjük, hogy a rendszerváltást követően egyöntetűen azt terjesztették magukról, hogy már a szocializmus több évtizedes időszaka alatt is a diktatúra rendszerét döntögették belülről, csak mindezt ügyesen »álcázták«. Soha annyi visszafele mutogató szocialista rendszerkritikus hős nem szaladgált hazánkban, mint a 90-es évek demokratikus berendezkedésének kezdetén.”

Nyitókép: Kontra