Elő, utó

„Egyszerre elő- és utóállapotban vagyunk. Javában benne az előválasztásban, két forduló között, előtte a 2022-es döntőnek. De utána az országos előválasztás premierjének, a helyi jelöltek felállásának. Tanulságok tehát már vannak, és nem csak személyi tekintetben. Utóbbiakba bele sem mernék menni, ahogy a miniszterelnökjelölés körüli forgatókönyvekbe sem. Érdekelt és drukker voltam, vagyok Karácsony Gergely oldalán, nem játszhatnám tehát a pártatlan elemzőt. De elsősorban választó vagyok, vagyis a történet igazi főszereplőinek egyike. Attól függetlenül, hogy a továbbjutó hármasból ki győz, a legfontosabb változások velem, velünk, a szavazói magatartásban történtek meg. Mindez most csak az előválasztókban érhető tetten. De ami ma a „magra” jellemző, az holnap jellemző lesz a „héjra” is. Lássunk néhányat!

1. A morál rehabilitációja - avagy hommage á Kósáné Kovács Magda. Olyan sokat hallottuk, hogy már majdnem magunk is elhittük: a politika és az erkölcs más világ, külön törvényeik vannak, a morált nem lehet számon kérni a politikán, a tisztesség biztos út a kudarchoz. A Fidesz és a világ populistái kifejezetten morális ellenforradalmat hirdettek, nevetségessé téve a »gutmensch« magatartást, a jóemberséget, amely képes elérzékenyülni vízbefúló kisgyerekek, üldözöttek, kirekesztettek, nyomorgók láttán, képes értéknek látni a korrektséget, a toleranciát, a belátást. Szerintük ez az életképtelenség, a puhányság jele. A helyes viselkedés a kard ki kard, a világon farkastörvények uralkodnak, és ez így jó és természetes. Ferenc pápa szenilis vénember, a környezetükön segíteni akaró civilek állam- és nemzetellenes összeesküvés részei, Iványi Gábor »Soros főpapja«. Ezzel szemben az előválasztók erkölcsi mércével is éltek. A pártokban még csak-csak, de híveikben már nem működött vakon »a mi kutyánk kölyke« parancsa. A pártfegyelmet még ezekben az elkötelezett szavazókban is felülírta az elvárás: tisztességesnek kell lenni, de annak is kell látszani. A zűrös ügyek vagy otromba kirekesztő gesztusok gyanújába keveredő jelöltek sorra elvéreztek. Nem mindig a legjobb, legméltóbb jelölt győzött – ez sosincs így –, és nem mindig az érdemtelen bukott, de a vágyott másfajta politikai kultúra mellett egy másfajta politikai morál választói igénye tör magának utat.”

Nyitókép: Ficsor Márton