Nemzeti szocializmus

„Ez csak néhány gondolat, a kifejezésről magáról, különösen, mivel annyit akasztják kéretlenül a konzervatív, keresztény emberek nyakába a náci szót, s ez a kolonc olyan mélyre húzza le fejünket, hogy ritkán és nehezen tekintünk körbe a történelmi valóságban. Még mielőtt persze kiindulnánk bármiből is, a fiatalabbak kedvéért a nemzeti szocialista a náci a szó hagyományos értelmében, tehát itt most a nácikról lesz szó, de az igaziakról, a továbbélőkről, az ordas hagyományok valós ápolóiról, de mégsem a kopasz, titkolt helyen horogkeresztes tetkót dédelgető ultrákról, akikkel a népeket riogatni lehet. Azokról a valóban számító politikusokról, ideológusokról lesz szó, akik a fajelméletet sikeresen vegyítették a prolivakítással. Azaz a kommunistákról. Helyesebben a kelet-európai kommunistákról…

Midőn legyőzetett a náci Németország, azzal a nácizmus is legyőzetett. Hogy mindez határozott érvényt is nyerjen, Kelet-Európa és Nyugat-Európa egy részére is benyomultak a szovjet kommunisták. A gazdagabb nyugati térfélre pedig a demokratizáló amerikaiak is, így az Európán elhatalmasodó nácizmus a két nagyhatalom által el lett fojtva. Gondolnánk. Minden rendben volt még akkor, hiszen, ha Kelet-Európában a kommunisták végezték is a tisztogató munkájukat, az mégis egy szebb világ reményével kecsegtetett a Nyugat számára, mintha a náci németek uralkodtak volna.

Csakhogy – kapaszkodjunk meg! – a nácizmus, ahogyan az némi elnagyolt fantáziával a Marvel-képregényekben és filmekben is ábrázolva volt, tovább élt. E filmek szerint a Hydra nevű titkos náci szervezet az amerikai demokráciában tovább virágzott, mígnem megérkezett a fagyhalálból Amerika Kapitány, és leleplezte a gaz dolfistákat. Eddig a mese, amit a Nyugat, mint messziről jött, értetlen, tanulatlan, de kellően magabiztos ideológusai kiizzadtak magukból, hogy aztán képregény-fejtágítás formájában az egész amerikai és nyugati kultúra magáévá tegye azt.”