Mit ér a celeb, ha keresztény?

„Bár a bulvárvilág bugyraiban elmerülni nem sok épüléssel kecsegtet, mégis, mint valamiféle társadalmat átvilágító röntgenfelvétel látleletet adhat azokról, akik életük minden rezdülésével, magukat tudatos döntéssel árucikként használva, befolyásolják a közvéleményt. A döntés mögött, hogy valaki a nyilvánosság elé pakolja ki élete jelentős (csillogóan csomagolt vagy épp lemeztelenített) részét, több indok is állhat. A nyilvánosság ereje jelenthet anyagi előnyt, segítheti a karriercélok gyorsabb és biztosabb elérését és persze egy járulékos, de fontos lehetőséget is rejt magában, tudniillik, hogy a véleményvezér saját világképét népszerűsítheti, valamely számára fontos ügy mellett kampányolhat.

Sokféle példát láttunk már erre a betegségmegelőző akciókban való részvételtől a bántalmazott nők melletti kiálláson át a bébifókák megvédéséig vagy épp mostanság a politikai célú BLM mozgalommal (és a fehér emberek öngyűlöletével) való közösségvállalásig. Nagyon színes a lehetőségek tárháza, válogathat egy celeb, hogy milyen ügynek adja oda az arcát, mit támogat hírnevével.

A közelmúltban sok szó esett a Megasztárban befutott Tóth Gabi énekesnő esetéről, aki – többek között Ákos, Caramel, Szikora Róbert és Mező Misi mellett – a közelgő Eucharisztikus Kongresszus önkéntes hínöke lett. Ahogy a népszerű előadó fogalmazott: »Hiszem, hogy Isten velünk van. Igen! Veletek is! Veletek, kik egyre gyakrabban gúnyt űztök azokból, akik gyakorolják a vallásukat!«.

Mióta azonban a sztár, aki a Magyarországra érkező Ferenc pápa előtt is énekel majd, bejelentette vállalását és kiállt nemzeti elkötelezettsége és hite mellett, mintha légüres térbe zuhant volna – no nem a rajongói között, hanem a celebvilág pénzzel, érdekekkel átitatott sűrűjében. Olvashattunk közösségi médiában zajló méltatlan adok-kapokokról, elmérgesedő kapcsolatokról, s hallhattuk a Tóth Gabi ellen felhozott különös „vádakat”, melyek egyenesen azt vitatták, hogy vajon tényleg identitása része-e a vagány, tetovált (na, bumm, és akkor mi van?) énekesnőnek a kereszténység, a hit?

Játsszunk el egy pillanatig a gondolattal, mi történt volna akkor, ha Tóth Gabi mondjuk az LMBTQ csoportért száll nyilvánosan síkra? Először is hirtelen sok új „barátja” tűnt volna fel, ahogy borítékolva lett volna számára tucatnyi újságmegjelenés és címlap, rengeteg érzelmes címlapinterjú és persze felkérések sokasága. A bulvár a tenyerén hordozta volna őt.

Égbe ment volna – de ő ezt talán nem ezen az úton szeretne.

De történetesen Tóth Gabi egy olyan ügy mellett állt ki, amely – hitünk szerint – nemcsak nyomokban tartalmaz igazságot: hanem maga az Igazság. De a bulvár ezt nem nézi jó szemmel, mert ebben a világban is érvényes a kettős mérce, akárcsak a politika vagy a művészet területén – aki szembemegy a világézeti mainstremmel, annak személyére azonnal és több irányból lőni kezdenek. Ma még csak kommentekkel és fejcsóváló, ejnye-bejnyéző cikkekkel, videókkal, holnap talán egzisztenciális ellehetetlenítéssel, hogy tovább már ne is gondoljuk a folyamatot…

Tóth Gabi példája jól mutatja, ha ma egy celeb/politikus/művész/tudós/újságíró/sportoló (tetszőlegesen behelyettesíthető) nem klímaszorongását, hanem mondjuk hazaszeretetét vagy nem a szexuális kisebbségek nagyszerűségét, hanem hite igazságait képviseli, az hirtelen „büdös” lesz elfogadásról papoló közege számára.

Mert a mai szellemi fősodor forrásvidékén élők és messzebb is, az áramlattal csak konformizmusból sodródók egy szabályt álmukból felébresztve is tudnak: aki nincs velük, akinek más a véleménye a világról, az ellenük van. Így aztán nem csoda, ha tapintható ellenszenvvel viseltetnek egy kereszténységgel „coming out”-oló sztárral szemben, sőt, egyenesen megkérdőjelezik, hogy valóban úgy és azt gondolja-e, amit mond, mert szerintük az annyira eszement és gáz…

De miért is?!

Jézus megvallása lehet, hogy ma sérti az ember teremtettségét nyíltan elutasítók füleit, lehet, hogy idegen attól a szellemi erőtől, amely foglyaként tartja a közgondolkodást, de mi, keresztények ennél hosszabb távra tervezünk – nem tiszavirág életű posztmodern „izmusok” és ideológiák töltik be a horizontunkat, ennél jóval távolabbra tekintünk. Egy olyan életre, ami reményeink szerint nem szűnik meg az utolsó szívdobbanásunkkal sem.

Hogy ostobaság lenne mindez? Döntse el ki-ki, maga.

Egy biztos, mindannyiunk számára elérkezik a pillanat, amikor kiderül. Amikor színről színre láthatunk majd.

Addig pedig énekelj nekünk, Gabi, és járd csak könnyed, bohókás lépteiddel a keskenyebbik, rögösösebb, de mélyebb értelmet hordozó, és magasabbra röpítő utat.”