„»Sziasztok! Josie vagyok és kislány. És fütyim van. Hihihi!« Kedves, mosolygós kisgyermek széken ülve közli a kamerával a fenti állítást. Majd a riporter megkérdezi: Ön mit tenne, ha a nyolcéves fia azt mondaná, kislány akar lenni? A Netflixnek, YouTube-nak és úgy általában az internet egészének köszönhetően feldolgozhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésre dokumentumfilmek. Ha Pablo Escobar kolumbiai drogbáró szexuális szokásairól, az arab tevepörkölt fejlődéstörténetéről, vagy az inuit eszkimók börtönpszichológiájáról szeretnénk többet tudni, szinte biztos, hogy nem is egy informatív – vagy annak álcázott – mozgóképes tartalom áll rendelkezésünkre. Úgy vagyunk szocializálódva, hogy a dokumentarista stílusban készült, tényszerű közlések sorozatából álló, objektívnak tűnő ismeretterjesztők ellenőrzött, mértékadó forrásként szolgálnak.
Magyarországon is több generáció kapott először szórakoztatva művelő élményt David Attenborough Élő Bolygó című természetfilm sorozatából a Föld tőlünk távoli élővilágára. Éppen ezért különösen veszélyes, hogy ebben a műfajban készülnek transzgender érzékenyítő propagandaanyagok. »Egy tökéletes világban a gyermek pénisszel fekszik le és vaginával ébred…« A Barcroft TV tartalomgyártó Truly című sorozata transznemű kisgyermekek és környezetük bemutatásán keresztül vállalkozik meggyőzni a nézőt: teljesen N.O.R.M.Á.L.I.S, hogy egyre több gyermek nő úgy fel, hogy a szülei aktívan támogatják ebben. A filmben bemutatott gyerekek átlagos hétköznapi jeleneteken keresztül törekednek megjeleníteni, mennyire másodlagos az ember biológiai neme. Hisz a hormonkezelés és a csonkító plasztikai sebészet ma már szinte mindent megold. Gyereket meg jobb helyeken már szinte ciki szülni, ez a képesség nem hiányzik majd egyiküknek sem.”