Demeter Szilárd óva int!

„Mint a Torontál Megyei Hírlap egykor Angliát, vagy mint Rákosi Mátyás „e helyről az imperialistákat.”

Demeter Szilárd, ha rendelkezne minimális rálátással legalább a magyar irodalmi hagyományra, ismerné annak logikáját, hogy minden esetben, amikor valaki mondvacsinált ürügyet találva megpróbált belekötni a nálánál jóval jelentősebb alkotóba, például Szabolcska Mihály Ady Endrébe, azt azzal a hamis tudattal tette, hogy ha másképp nem, legalább így kerülhet azonos színvonalra a megtámadottal, ha nem is örök időkre, de legalább egy röpke pillanatra.

Jelentem, ez egyiknek sem sikerült, miként Demeter Szilárd is csak ábrándozhat erről.

És ha már a pokol példázatával jött ez a nagyokos, akkor megsúgom neki, hogy ha képes lenne maga mögött hagyni kissé avítt, naftalinos habitusát, s ismerné a modern teológiai irodalmat és gondolkodást, tudhatná, hogy a pokol mára már nem az érzéki szenvedések színhelye, egészen más.

A fentiek kedvéért idézem Karl Rahner jezsuita teológust, a XX. század egyik legkiemelkedőbb keresztény gondolkodóját, akitől – történetesen a jelenlétemben – egy konferencia szünetében megkérdezte egy újságíró – nem csekély provokatív szándékkal –, hogy van-e mennyország, s ha van, milyen lehet az. Rahner egy pillanatra elgondolkodott, majd a nyolcvanadik éve körül járó teológus az alábbiakat felelte: Nem tudom, milyen a mennyország, de ha el kell képzelnem, olyan lehet, mint egy állandósult ejakuláció.

Rahner meglátása nyomán még elgondolni sem merem, Demeternek miért épp a pokol jutott az eszébe, de a vezér ülepének fényesre nyalása, s az ezért adományozott pénz, cím, rang és ordó még nem elég az üdvözüléshez.

Az elkárhozáshoz viszont kétségtelenül jó esélyt jelenthetnek a fentiek.”