„»Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. Korunk ínségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kívánok rajtuk segíteni.« Így kezdődik Hamvas Béla »A bor filozófiája« című könyve, melyben az ateisták segítségére kíván sietni. Úgy folytatódik, hogy »Az ateisták a mi lelki szegényeink.« Erre az inspirálja az írót hogy – megítélése szerint – az ateistákat megilleti az esendőeket illető segítség, sőt a lelki vigasz. A mű egyébként jól olvasható és Hamvas egyik legszórakoztatóbb írása, melyben kifejti, hogy miért tekinti az ateistákat esendőnek és veszteseinek az élet nevezetű játékban.
És egyben a legindokoltabb is, mert olvasom, hogy egy bizonyos Greg Epsteint választották meg a Harvard Egyetem káplánjának, annak ellenére hogy az illető a ateista, ami annál is meglepőbb mert a káplán funkcióját az egyetemen eredetileg azért alapították hogy lelkipásztorokat képezzenek, akik majd a puritán közösséget fogják szolgálni. Mármost mi sem állhat távolabb egymástól, mint a puritanizmus és az ateizmus, mondhatni kizárják egymást.
Zárójel. Ha máshonnan nem, akkor tán Walter Scott nagyszabású történelmi művéből a Puritánok utódaiból ismerhetjük. Már aki hajlandó történelmi regényeket olvasni, sőt akár megérteni is. Egyébiránt a könyv szórakoztató és Scott egyik legjobb írása. Zárójel bezárva.
Tehát ez a bizonyos Greg Epstein lett a főkáplán, aki nem mulasztotta el, hogy megjegyezze miszerint: »Mi nem Istenben keressük a választ, mi egymás számára vagyunk a válasz«. Függetlenül attól, hogy ennek a kijelentésnek semmi értelme sincs, azért ez arra utal, hogy mi vagyunk önmagunk Istenei. Amivel csak az a baj, hogy tételesen kizárja egy legfőbb lény létezését, ez pedig probléma, hiszen – e szavak szerint – Isten nem létezik és ez legalábbis kemény kijelentés egy káplán szájából. Sőt az amerikai protestantizmus szerint ugyanis »… hitüket és bűnbánatukat közösen kell gyakorolniuk, s gyermekeikkel együtt a Szentírás útmutatásai szerint kell élniük«, amely semmiképpen sem esik egybe az ateizmussal.”