Találkozásom Orbán Viktorral

„Levelet kaptam Orbán Viktortól. Nem először fordul elő, hisz' a miniszterelnök »járt« már a lakásomon is, azaz arra a postai címre küldte gondolatait. Például a nemzeti konzultáció fontosságáról. Most azonban új úton keresett meg, ilyen még sosem fordult elő, az e-mailemre írt.

Először azt hittem kamu a dolog, hisz' ilyen intim közelségben még sosem voltunk Orbánnal – ha figyelmen kívül hagyom a futballpályákon történt összecsapásainkat – ráadásul én meg sem adtam neki a levelezési címemet. Egy rövid másodpercig a büszkeség öntötte el a keblemet, mert bár szinte semmiben nem értünk egyet, mégis: ő az ország első embere, én meg sokmilliomodik vagyok a sorban, ennek ellenére fontosnak tartotta, hogy megszólítson. Aztán, nagyon gyorsan, kiderült, hogy sokan, feltehetően igen sokan megkapták ugyanezt a levelet.  Szóval, messze nem vagyok sem egyedül, sem a kiválasztott kisebbség része. Vagyis: szomorúan kellett megállapítanom, hogy megint csak egy kampányfogásról van szó; Orbán valahonnan (?) hozzájutott az én, és sok-sok honfitársam levelezési címéhez, és ezen az úton is megszólított bennünket. 

Sebaj, gondoltam tovább a dolgot, a kapcsolat innen kezdve kétirányú: én is írhatok neki, közvetlenül, ha egyszer közvetlenül fordult hozzám. Válaszoltam is legott, udvariasan, nem bántón, valami olyasmit Írva, hogy remélem. És most itt ülök, és várom, hogy beinduljon közöttünk a párbeszéd; a jövőben megvitathatunk néhány dolgot, így, rövidre zárt útvonalon. Mi ketten.”