Azért strébernek lenni sem könnyű

„Azért strébernek lenni sem könnyű. Szegény csak igyekszik, helyezkedik, töri magát, túlteljesít, afféle (Túl)buzgó Mócsing. Aztán amikor éppen azt hiszi, a lehető legjobban játssza el »A jótanuló felel« c. produkciót, szó szerint mondja fel a leckét, a Tanár egyszercsak rápirít. Egy világ dőlhet össze benne.

Így járt Parragh László kamarai elnök is. A családügyi miniszter egy újságírói kérdésre kénytelen volt elhatárolódni tőle. Pedig Parragh csak a lojalitását akarta (sokadszorra) bizonyítani, amikor az Országos Szakképzési Tanévnyitón a kormány példáját követve ő is összemosta a melegeket a pedofil bűnözőkkel. Elég nehéz lehetett ezt a tanévnyitóba belekevernie, de megoldotta!

Beszéde szerint a tanévkezdéskor két problémával szembesülünk. Á, nem a tanárhiánnyal, a szakképzés kiüresítésével, a közismereti tárgyak száműzése révén oktatási zsákutcává tételével, a kifizetetlen túlórákkal, a fizetésemelés elmaradásával. Nem az évkezdet szülőket sújtó anyagi terheivel, nem azzal, hogy a kényszerű digitális oktatás tovább növelte a gyerekek közti társadalmi különbségeket. Az ő két problémája egyrészt a tanári példamutatás szükségessége az oltakozásban (ezt még értem), másrészt az LMBTQ – szegény elnök kimondani se nagyon tudja, de igyekszik.

És itt jött a tipikus szöveg: Parragh úrnak sok meleg barátja van (ld. még: »ismerek rendes cigányokat is«, »vannak zsidó barátaim«). Kedveli őket, mert ő ilyen nagyvonalú ember. »De azt már nehezen viselem, amikor a 9 éves kisfiamat úgy segíti fel a létrán (?) vagy a kötélen a tanár, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. Tehát ebben egy nagyon nehéz korszaknak nézünk elébe.«”