Veszélyben vannak az Európai Unió demokratikus alapjai

„Az EU intézményei gyakran hangoztatják és szinte magától értetődőnek veszik az uniós jog elsőbbségét a nemzeti jogokkal szemben. Ezt az elsőbbséget még a tagállamok alkotmányaival szemben is igazoltnak gondolják. Az igazság azonban az, hogy az uniós jog alapja nem egyfajta deus ex machinaként érkezett Európába, hanem a tagállamok közös akaratának eredményeként és egyetértéséhez igazodóan jött létre. Elsőbbségét pedig nem a tagállamok, hanem az Európai Bíróság mondta ki még az 1960-as években a saját helyzetének, hatalmának erősítése, illetve a lopakodó hatáskörgyakorlás lehetővé tétele érdekében. Ha ugyanis az uniós jogot feltétlen elsőbbség illeti meg, akkor a nemzeti bíróságoknak szó nélkül mindenben követniük kellene az Európai Bíróságot, amelynek eredményeként a nemzeti bíróságok végső soron kicsi luxembourgi bíróságokká válnának Európa-szerte. Ez a felfogás azonban nem tükrözi a tagállamok akaratát: Európa egyetértésre és együttműködésre, nem uralkodásra épül. Másfelől pedig, amint az az elmúlt évtizedek során bebizonyosodott, az Európai Bíróság nem tudja garantálni sem az Európai Unióra ruházott hatáskörök korlátozottságát, sem a szubszidiaritás elvének érvényesülését, sem pedig a tagállamok alkotmányos identitásának tiszteletben tartását.

Az európai nemezetek elképzelése nem egy szövetségi állam létrehozása volt, ugyanakkor az államok laza szövetségénél erősebb olyan intézményes együttműködést kívántak építeni, amelyben bizonyos hatásköröket közösen gyakorolnak. Ennek megfelelően az Európai Tanácsban a tagállamok kormányai működnek együtt, míg a törvényhozás folyamatából a nemzeti parlamentek is kiveszik a részüket, számos közigazgatási szerv, mint például a versenyfelügyeleti hatóságok pedig folyamatos kooperációra vannak utalva, és így tovább. Az európai integráció ennek megfelelően sajátos jogközösség, amely mögött nem egyetlen, hanem 27 tagállam joga és jogi kultúrája, valamint egy, a tagállamok által életre hívott közös, de a tagállamok jogától függetlenül érvényesülő jog áll, és ezek együttműködésére és folyamatos párbeszédére épül. Ebben az együttműködésben a nemzeti alkotmánybíróságok az át nem ruházható szuverenitás őrei, amelyek utolsó fórumként eljárva védik a tagállamok alkotmányos identitását. Ez jelenti az ellensúlyt az integráció sodrásával, az Európai Bíróság és a többi uniós intézmény központosító törekvéseivel szemben.”