Jelenetek az Európai Parlament üléséről

„Az Európai Parlament...egyebek mellett rávilágított: »bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek«. Tehát megint remek kordokumentumot gyártott le az uniós csúcsintézmény a jövő filológusai számára, akik civilizációnk bukásának okait kutatják majd szorgosan – de ne menjünk el szó nélkül a plenáris ülésen tartott vita mellett sem, ahol további érdekességek hangzottak el. Történt ugyanis, hogy az Európai Néppárt egy meglepően józan (de villámgyorsan elmúló) pillanatában alternatív állásfoglalást terjesztett elő, amelyben átvette és kiegészítette az eredeti javaslat összes vállalható elemét, ugyanakkor mellőzött minden transzjogi követelést, nem nyilvánította alapvető emberi jognak a magzatgyilkosságot, ráadásul bátorkodott leszögezni: a szexuális egészség és az abortuszszabályozás nemzeti hatáskör, emellett a szexuális nevelés a családok felelőssége. Azaz az »Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)«-frakció – a választópolgárok akaratából a legnagyobb parlamenti képviselőcsoport – kivételesen saját véleményt fogalmazott meg a mainstreammel szemben, nyomokban halvány kereszténydemokrata árnyalatokkal. Több se kellett ennél.

Cseh Katalinék frakciójából egy spanyol képviselőnő kifejtette, »érthetetlen«, miért ellenzik kereszténydemokrata képviselők az állásfoglalást, hiszen így a »szélsőjobboldallal« árulnak egy gyékényen. Egy 34 éves képviselőnő a német Zöldektől leszögezte, a [szélsőséges] reproduktív jogok ellenzői »kontroll alatt akarják tartani testünket, és autoriter fundamentalisták fogságába próbálják visszaűzni a nőket és a szexuális kisebbségeket«. Egy 32 éves holland képviselőnő (szintén Donáth Annáék képviselőcsoportjából) pedig egyenesen felkiáltott: »Hihetetlennek tartom, hogy a jobboldalon női politikusok részt vesznek a nők jogainak megkérdőjelezésében. Szégyellniük kellene magukat!« (taps a padsorokból). Ismételném: a szerencsétlen néppárt nem a lengyel abortuszszabályozás európai szintre emelését szorgalmazta, egy fél percre se küldte vissza a nőket a konyhába, semmiféle szerzett jog csorbítását nem kérte: csupán kivételesen nem viselkedett hasznos idiótaként. Most aztán láthatta, hova vezet ez; rögtön önkritikát is gyakorolt, méghozzá egy holland néppárti képviselő Magyarországgal szembeni felszólalásának formájában, abból baj nem lehet.”